2022. augusztus 10., szerda

Korfu íze, akár a kumquat

Korfu nevét hallva legtöbbünknek az olajfaligetek, színes épületek szűk sikátorai, tavernái, császárszalonna-mintázatú szerelmesek csatornája, a teljesen átlátszó, helyenként indigókék tengere, tiszta partjai, Sisi Ahílion palotája, Gerry Durrell családja és állatfajtái, valamint a görögsaláta jut az eszébe. Ennél azonban sokkal többet kaphatunk, ha vesszük a bátorságot, és megismerkedünk a varázslatos helyiekkel. Ilyenkor kell elmenni a Kerkyra (Korfu város) piacára, az óváros bazársorába, vagy a szerpentines, sziklás utakon lévő kis falvakba. Egy kis angol nyelvtudással aranyat érő információt kaphatunk a helyiektől. Azonban ha az ember fiát-lányát zavarja az itthoni tücsökcirpelés, ne a zöld szigetet válassza pihenési célpontnak, mert nehezen fogja elviselni a kabócák cirregő csetepatéját. Mi amúgy találtunk megoldást: telefonról különböző madarak hangját játszodtuk, ezek a betoji kis rovarok meg bölcsen hallgatták. 

A legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy egyszer eljutok Korfura, de végül a Gerald Durrell által megrajzolt szigetre kompozva tanúja lehettem a görög szellemiség legízesebb változatainak. Ehhez ki kellett lépni a kötelező turistakalauzok által (kép)ábrázolt sablonokból. Így sikerült találkoznom Kassiopiban a 81 éves Dimitris-szel, aki fagylaltot és egyéb nyalánkságot árult. Ő 25 éven keresztül tengerészként dolgozott, többek között még Konstancán is járt. Jaj, és még mi mindent mesélt kalandokról, utazásokról! Búcsúzóul csupán annyit mondott: a tengerész egy történelemkönyv. Ugyanitt találkoztam nyugdíjas halászokkal is, akik egy kis korcsma teraszának árnyékában kártyázva ütötték el az időt. Kassiopi másik nevezetessége a vár, ahol allítólag maga Néró császár is megfordult.

A kicsi halászfaluba, az említett Kassiopiba egy kopottas, alig észrevehető buszmegállóból szálltam fel a légkondis buszra, és rádöbbentem, hogy az előző napi autókázás helyett megéri ezt a közlekedési formát választani: olcsó, tele van izgalmas figurákkal, és még remek ismeretségek is köthetők (épp egy kaliforniai hölgy mellé pattantam le, aki első alkalommal utazott Európába). A másik praktikus közlekedési eszköz a robogó: idős és fiatal egyaránt nagyon kedveli ezt a járművet.

A közel 80 főt számláló Sokraki, a sziget fővárosától, Kerkyrától 23 kilométerre elhelyezkedő kis falucska, ahol jónéhány kávézó van, és egy többszáz éves épületben a hagyományos olívaolaj gyártását bemutató kis múzeum működik. Ide eljutni önmagában is kalandos, hiszen a sziklás, szerpentines, szűk utak felkorbácsolják a kedélyeket. Emiatt kellett nekünk közel egy óra autókázás, na meg őrült vakmerőség. Ugyanez lehet az oka annak, hogy szigetlakók autójának nagy hányada valahol meg van kopogtatva, a visszapillantó tükre szigszalagozva. 

Itt találkoztunk Varzas bácsival is, aki apró kis kávézót – emeletén múzeummal – működtet hihetetlen turisztikai érzékkel.

A partok zsúfolásig telt vendéglői helyett inkább kis falucskák tavernáit keressük, itt könnyedén megtapasztaljuk, hogy sokkal ízletesebbek a fogások, és emellett még családias hangulatot is kapunk azért a pénzért. Na meg búcsú-ajándékitalt! 😎 És macskákat, ugyanis a szigeten rengeteg macska bóbiskol az olajfák kövér árnyékában.

Kerkyra, a sziget fővárosa olyan, mint egy koktél: színes, varázslatos és részegítő. Benne van a történelem és a jelen zsongása. A piaca kisebb, mint az udvarhelyi, a zöldségtől a gyümölcsön és a tengeri herkentyűkön át mindent lehet vásárolni. Akinek pedig csecsebecse kell, annak ott van az elegáns velencei- és francia építészet jegyeit ötvöző óváros zsibongó bazársorai. A brassóihoz hasonló cérna utcák száma is magas. Itt a szó szoros értelmében az utcán élnek az emberek, olyan, mintha az udvarukon koslatnál, ahol kis kávézó, taverna, húsüzlet van, nyitott ablaknál dolgozó szabó néni mosolyog rád, de még a ruhák is ott száradnak a magasban. (A kötelet két fal közé feszítve, kis csigák segítségével mozgatják, az ablakból csíptetik fel rá a ruhákat.) Akinek meg nincs kedve a nyüzsgő sikátorokban bóklászni, várják a kötelező látnivalók: Sisi palotája, a főváros várai, Esplanade-tér, Vlaherna kolostor, Egérsziget. A sziget legmagasabb, 906 méteres Pantokrator-hegy csúcsára is kötelező elmenni, onnan szinte az egész Korfu látszik, Albániáig, Olaszországig is elbambulhatunk. A lista itt nem ér véget, ajánlom a turistakalauzokat – vagy a helyieket...

Korfuval úgy jártam, mint Poszeidon, a tengeristen: beleszerettem Kerkürába, a nimfába, akiről a legenda szerint elnevezték a szigetet. És olyan az íze, mint az ott termő kumquat gyümölcsnek: erőteljes, édes-savanykás és emlékezetes.

Korfura komppal lehet átjutni, vagy légi úton...

Ahogy érkezünk a szigetre, Kerkyra egyik várával találjuk szembe magunkat...

Barbati falucskában szálltunk meg, érdekes volt a kora reggeli fényben látni a partmenti, olajfák árnyékában kialakított üres magánparkolót...

Kassiopiba látogatható a római kori erőd, állítólag maga Néró is járt ott,
meg én is... :)

Dimitris bácsival a kis fagylatozójában másfél órán keresztül beszélgettünk ...

Kártyázó nyugíjasok a korcsma hűs árnyékában...


Kassiopi egy különleges kis halászfalu, itt még találkozhatunk halászokkal is....

Kerkyra – Korfu város – piacán...

... ahol tengeri ínyencségeket is vásárolhatunk...

Fiatalok és idősek egyaránt belakják a város tereit...

Sőt...

...vásárolnak is. Amúgy szeretem a görögök húsboltjait: kicsik és családiasak.

A hölgy mosolyogva szemlélte a csodálkozó turista megjelenését az utcasarkon, mint látható, éppen varrással foglalkozik, beengedve a város zsibongó hangulatát...

Sikátoraikban ne járjanak klausztrofóbiások...

Mint írtam, itt élnek emberek, na jó, pont ezen a képen nincs senki, de azért sejteni lehet...

Helyenként a terek kitágulnak...

... és fiákerre is szállhatunk...

Kötelező látnivalók egyike, a Szent György és Szent Mihály palota...

A palota előtt különös formát öltött olajfa... 

Vlacherna-kolostor, háttérben az aprócska Egérszigettel...


Sisi palotája éppen restaurálás alatt van, de így is izgalmas a pompás palotakertben sétálni...

A Szerelmesek csatornája felkapott hely, szerelmes és jövőbeni szerelemes egyaránt boldogan pózol a császárszalonna-mintázatú rétegeken 😁

A robogó nemzeti közlekedési eszköz, mindenképp érdemes megfontolni, hogy Paleokastritsába autóval vagy ezzel a járművel megyünk...

Olívaolaj-manufaktúra múzeum Sokrakiban...

Varzas bácsi a kávézója előtt...

A Pantokrator-hegy csúcsáról éppen Albánia felé nézek...

(Korfu, 2022 augusztusa)

2021. március 11., csütörtök

A kéményseprő





(Agyagfalva, 2021. március 6.)

Falunkban járt Lőrincz Endre oroszhegyi kéményseprő, és miután végzett nálunk, bizony  lencsevégre kaptam, hogy a szerencse ezután is velem legyen, mert a mondás is azt tartja: Kéményseprőt látok, szerencsét találok!  Mondjuk állig cipzáros cuccban voltam, gomb egy szál sem, így nem tudom, meddig tart a szerencse :D