2014. augusztus 17., vasárnap

Mint fókák a parton...



 (Szováta, Sósárok, 2014. augusztus 16.)

A szovátai Sósároknál mindenhol – természetesen :) – sós vizű források erednek, de leginkább a Rigó-tóból kifolyó víz tápálálja ezt a részt. A sókicsapódás eredményezi ezt a furcsa, fehér, szinte holdbéli tájat, és még az ufók is megérkeztek, hiszen a fekete iszapnak köszönhetően a földön fekvő emberek furcsa kontrasztot nyújtottak. A feleségem meg is jegyezte: úgy fekszenek, mint böhöm fókák a fehér parton :).

2014. augusztus 11., hétfő

Színes világ (Romatánc)








Újabb örömteli hét volt a Galambfalva községhez tartozó romatelep gyerekeinek, hiszen a Németországból érkezett csapat a Pusztán nem pusztán érkezik, cseverészik, nevel, felzárkóztat, majd elmegy, hanem tényleg szinte egyenként a gyerekekre figyel. Ezek a fiatalok nemcsak Szászországból érkeztek, hanem például Hamburgból is, és nekik nemhogy ez a lét, de a székely falu varázsa is újdonságnak számít. Érdekes volt látni, ahogy a roma gyerekek énekelnek, szavalnak, tátott szájjal nézik a színdarabot, előadást. 

Azért figyelembe kell venni, hogy ez egy más világ, másként képződnek le a jelenlétek, események, de ahogy Tobias Walzok főszervező mondta: a gyerekek egy hét alatt ráéreznek dolgokra, könnyedén megértik a társadalom által felállított normákat, csak nem egy hetet kellene foglalkozni velük, hanem sokkal többet. 

Hittel. 

(Romatánc sorozatom legújabb darabjaiban továbbra is arra törekszem, hogy ne a szegénységük legyen a fő téma, hanem a színességük.)

2014. augusztus 8., péntek

Újabb romatánclépések

Tobias Walzok barátomnak köszönhetően ismét lehetőséget kaptam, hogy jelen lehessek a nagygalambfalvi romatelepen, a Németországból érkezett fiatalok által szervezett felzárkóztatási programon. Természetesen nem egyszerű feladat ott fotózni, de remek élményt jelent. Hamarosan a telep lakóinak színes világát ábrázolva egész sorral jelentkezem. Ezúton köszönöm a helyi tiszteletesnek, valamint Tobiasnak és csapatának a meghívást.

2014. július 29., kedd

Cukros Messi és csapata

Néhány éve rendszeresen részt veszek a Kovászna Megyei Cukorbeteg Gyerekek és Fiatalok Egyesülete által szervezett éves életmódtáborában. Hihetetlenül lelkes szervezői csapat áll e tábor mögött, akik nemcsak tapasztalatukkal, hanem hozzáértésükkel, szakemberek biztosításával segítik a frissen, illetve már néhány éve cukorbetegként élő gyerekeket és azok szüleit. Sokat elmélkedtem azon, hogyan kellene ábrázolnom a gyerekek és felnőttek életét, hogy a képek által az „egészséges” szemlélőben vidámságot ébresszek. A táborlakók mindennap használják inzulinpenjüket, -pumpájukat,  cukrot és szénhidrátot mérnek naponta többször is, és többször „nassolnak”, mint egészséges társaik. Így a rendszeresség és figyelem lett az életük legfontosabb része. Ezért talán álmaikat is sokkal intenzívebben élik és valósítják meg.


Kiötöltem egy sorozatravalót (Cukros vagyok/I am diabetic), és azon táborlakók, akik bevállalták a kamera előtti szereplést, megengedtem, hogy képzeljék el legkedvesebb pillanatukat, vagy gondoljanak legszebb vágyaikra – természetesen úgy, hogy kezükben van az inzulinpen vagy -pumpa, merthát ezzel kell élni nap, mint nap.... Volt, aki egyszerre már negyven km-t is lebringázott gyerekfejjel – mesélte csillogó szemekkel; volt, aki nem mesélte el mire gondolt, de ragyogott a mosolya. Az egyik srác leigazolt focista, rúgja a bőrt rendesen, ő a kép láttán azt mondta:

 – Jó cukros Messinek lenni!

(a nagy nézet érdekében klikk a képre:)