2014. november 23., vasárnap

2014. október 29., szerda

János bácsi, a cipész

(Nagygalambfalva, 2014 októbere)

Samu János cipész éppen egy bakancsot varrt az amúgy régi, tapasztott, székelykékre festett parasztházban kialakított, talán otthonának is használt műhelyében. Örömmel fogadott bennünket, és nem is állt le a melóval: éppen gyantázta a varráshoz használt cérnát. Három fotós (Sándor-Tóth Zsu, Kerekes István és jómagam) ugrott neki. Úgy örültünk, mint majom a farkának, mikor munka közben találtuk őt. Lett is belőle hosszas csevegés, ismerkedés-barátkozás, no meg fotózás.  Szemlátomást élvezte a szereplést... Végül megegyeztünk, hitvány bakancsomat én is elviszem generáljavításra...

2014. október 26., vasárnap

Annuska néni

(Székelyudvarhely, 2014. október 25.)

Annuska néni a székelyudvarhelyi piac egyik sarkában táborozott le egy kis faládikára, melyen volt fokhagyma, hagyma, körülötte szalmavirág, szárított csombor, stb. Még javában pakolászott a reggeli hűvösben, mikor szóba elegyedtem vele. Hihetetlen vonzereje van – gondoltam –, barátságos piaci kofa. Néhány kérdésem után mesélni kezdett, hogy a Budvár alján lakik, itt termeli az árulnivalóit. Látszik is a fokhagymáján, hogy hiányzik a kínai beütés – gondolom. Közel a nyolcvanhoz szinte naponta felbringázik a piacra, hogy portékáját eladhassa. Közben megérkezett egy vásárló, aki a szalmavirág felől érdeklődött, látszott, hirtelen szegezték a kérdést Annuska néninek, elkezdte dicsérni a portéka remek tulajdonságait, és kibökte az árát is. Huncutul rám mosolygott, én meg, mint a játékban segítője, igenlően bólogattam az összeg hallatán. Sajnos a terv nem vált be, a hölgy „mostnincsannyipénzemmertbevásároltam”-sorral odébb állt. Amúgy az egyik árus mesélte, hogy csodálatos rábeszélőképessége van, a vásárlók is nagyon kedvelik.  
Annuska nénit egy fotóra kértem fel, természetesen a bringájával, surcával együtt.