2008. március 30., vasárnap

Kökörcsin-lesen virágos kiskertemben


Az ellenfénynek köszönhetően csodálatos aurát vont maga köré a kökörcsin...


...:::...


Szinte könnyezett - gondolom örömében :)


Büszke „hajviselet”, büszke szirmok...


Szinte konkurenciát érzek, melyik nyíljon hamarabb :)


Teljes pompájában...

Kezdem tudomásul venni falustársaim mondókáját: a kertben lakni kell. A tavaly kialakítottunk egy kis sziklakerthez hasonló zugot az udvaron, rengeteg sziklakerti és más növényt vásároltunk, kértünk. Akkor vettük ezt a kökörcsint is, nem nyílhatott, hiszen már ápilis-májusban alakítgattuk, rendezgettük a kertet. Mai délelőttömet az általam Szőröskének becézett virágnak szenteltem. Vízcsepptől szirombontásig. Csodaszép pillanatokat voltak. Meghálálta a gondoskodást, simogatást a kökörcsin, pompázatos aurába burkolózva „ébredezett”. Tudom, sok díjnyertes fotó készült erről a virágról, de azért mégiscsak büszke vagyok: ez a példány a kiskertemben él.

2008. március 29., szombat

Ibolyaösvény a kecseti templomhoz


A falubelieknek természetes ez a sok ibolya, bennem csodálatot váltott ki a virágmező...


...:::...


Mielőtt a teplomhoz értem volna, magával ragadott a táj grafikus hangulata.


És ezt a házat is gyönyörű helyre építik...

Szovátáról jövet miért kellett letérnem Kecset fele? Nem tudom. Balázs édesen szundizott hátul a babaülésben. Én meg gondoltam, szép csendben kilesek egy zugot, amit megörökíthetek. A Kalondáról ereszkedve szinte késztetést éreztem, hogy letérjek a kecseti kereszteződésnél. Csodálatos pillanatok voltak. Többek között tetszett a rengeteg ibolya a templom előtt és a -kertben...

2008. március 28., péntek

Fénypillanatok Székelyudvarhelyről


Az élet számos csodája írodhatott ezekre a deszkákra... És ezek a színek?


A pihenés mindenkinek kijár, főleg ha a nap melege is segíti...


Ma valamiért magamhoz vettem a fényképezőgépet. Néhány elintéznivalóm volt Udvarhelyen, és hordoztam magammal Balázst és a gépet... :). A vonatállomás környékén bukkantam erre a két érdekességre. Tudom, sokaknak a szundizó hobó nem jelent újdonságot, nekem annál inkább, ugyanis ritkán állok meg a környéken. Nem is gondolkodtam sokat. Elő a fényképezőgépet, és készítettem is. Az ikonra pedig egy faház oldalán bukkantam, látszik, mennyire elhanyagolt a sufni deszkaoldala, látszik, hogy az évek során csupán tákolgatták. Megtetszett ez is :)

2008. március 27., csütörtök

A tavasz egy kicsit odébb van!



Eltűntek a kertben a virágok. Hótakaró alatt vannak. Némelyikük a reggeli napfényben fürdőzik. Olvad róluk a hó-jégtakaró...

2008. március 23., vasárnap

Kalonda - fényekben!


...:::...


...:::...


...:::...

Ma pedig Szováta fele jártunk :). Visszafele jó fények voltak. Még mindig állítom: tavasz van!

2008. március 22., szombat

Ráktava környéke - itt a tavasz!


Ahogy kapaszkodtunk az autóval, egyre szebb lett a kilátás Nagygalambfalvára...


Csodálatos árnyékok és fények segítettek...


Egy természetes kapu is nyílt előttem...


Egy táncoló test rajzolódik ki a dombon - fából...



Csörtösbükkszirt látványa már önmagában lenyűgöző...



Nádasok, színek, tavaszi hangulatok...


... és ahol már az Ibolya is nyílik...


Balázs sem volt lusta, kíváncsian simogatta a széltől erősen megmozgatott nádsorokat...


Hazafele - az emberek még a kertekben dolgoztak - most már biztosan itt a tavasz :)

Csodálatos húsvét szombatja. Tavasszal telítve. Élettel lendítve. Délelőtt még a házelejét takarítgattam a sárpöttyöktől, délutánra tanácstalanok lettünk, hová mehetnénk a fiammal. Először egy közeli erdőbe, Goganba terveztük tavaszi kiruccanásunkat, végül a nejem javaslatára, Nagyagalambfalva közelében lévő Ráktava környékére vezetett utunk. Véletlenek számtalan sora segített - lévén „jövevény” agyagfalvi, nem ismertem annyira a környéket. Mindez azzal kezdődöt, hogy meg kellett keresni a helyet, ahol a Ráktava lehet. Végül a véletlenek egybeesése folytán maga a község (Galambfalva) első embere, polgármestere irányított célba. Nagyon sok mindent megtudtam tőle, emellé pedig társult néhány túrajavaslata is, amit a közeljövőben biztosan kihasználok!
Persze Ráktavánál még nem láttunk mindent, de hála Istennek, közel van!

Kellemes húsvéti ünnepeket!


...:::...

2008. március 20., csütörtök

A tél haláltusája



Érdekes képre bukkantam kutakodásaim során. A Kalondán ezt a tájat örökíthettem meg...
...:::...



Ki viszi át a telet a túlsó partra?
...:::...

Bármennyire várom a tavaszt, mostanában havas reggelekre ébredek. Az utolsókat rúgja a tél, és remélem Sanyika, Józsika és Bencike elhozzák a hőn áhított meleget. Pedig tényleg szeretem a telet, csak a tavalyi-idei egy kicsikét hosszúra sikeredett. A virágaimat nem tudom kiültetni, és amit már megbolygattam, félek, megfagynak...

2008. március 17., hétfő

Mosolyok és fények

Bármilyen későn fekszem le, reggel megéri arra ébredni, hogy Balázs éppen játékaival csörömpöl. Aztán a mosolyok, a szeme csillogása, vidám tekintete sokszor elfeledteti velem mindennapi gondjaimat. Pedig ő sem egy földre szállt angyal, már ami a huncutkodásokat illeti. De hát azt hiszem én sem voltam másmilyen... Ő miért lenne az?
Ma megnéztem a Prérifarkas blogját és kedvem támadt gyerekfotózni. Close-up előtétlencse is előkerült, és persze az 50-es fix, 1,8-as optika is...
Hadd csillogjon körülöttem az élet...


...:::...


...:::...


...:::...

2008. március 15., szombat

2008. március 13., csütörtök

Részletek - rácsodálkozással

Az apróságok néha jobban felkeltik a figyelmemet, mint egy felhőkarcoló. Ha részleteiben kezdem boncolgatni a dolgokat, csodálatos makróvilágra bukkanhatok. A facsonkon hullámzásszerűen „kerekednek” az évgyűrűk, a repedések pedig a pusztulást erősítik. Ezek között apró kis, csupán néhány milliméternyi gombák szaporodnak el - gors ütemben.
Ugyanígy egy ajtókilincs évtizedes, vagy -százados kopása is remekül érzékelteti, hogy körülöttem ott van mindaz, amire csak rá kell csodálkozni...


Még amikor megvettem a close-up előtétlencséket, akkoriban csodálkoztam rá mindarra, ami körülöttem van: erezetek...


... és a benne fejlődő apró életek...


Az ajtókilincs pedig egy udvarhelyi iskola bejáratánál „csalogatta” tekintetem...

2008. március 11., kedd

Homoródszentpál – madár van, fénykép alig

Napokig tervezgettem, ki kellene menni Szentpálra, és kísérletet tenni, hogyan viselkednek a jövő-menő-vándormadarak. Aztán Lehellel megegyeztünk: vasárnap a legalkalmasabb pillanat. Reggel fél hét magasságában ébredtem, és miután megittam az első kávémat, rögtön autóba ültem, elmentem utána Udvarhelyre. Nem is kellett sokat teketóriázni, hamar megérkeztünk Szentpálra. Valóban voltak ott madarak, mindenféle, csak ezek sajnos kitűnő repülőknek bizonyultak, hiszen ártatlan (értsd: madárfotózáshoz kis gyújtótávolságú) teleobjektívem nem sokat segített a győzködésemben, miszerint maradjanak helyben, én meg közelebb megyek hozzájuk, hogy nagyobbak legyenek a fényképen...

Egész délelőtt pityergett az ég, mi meg sáros gumicsizmában sétáltunk - ha nem csal az emlékezetem - a 4-es tó körül. Az „egylejespunga” pedig rendesen kiszolgált, az ő feladata volt a fényképezőgéptől távol tartani a vizet.

Valamikor áprilisban lesz a „madárcsúcstalálkozó” a homoródszentpáli tavaknál, akkor majd újabb látogatást teszek. (Remélem a sokadalomban majd én is közelebb férkőzhetek hozzájuk!)




Először néhány pillanatfelvétel a falu épületeiről...


...:::...


... és közszolgáltatásairól... (erre mondják, fő a biztonság)


Régi idők épületei, melyek csodásan tükröződnek az egyik tavon...


Végig ott lógott az eső a nyakunkban, valahol meg komolyabban „seperte”...


Minden látványnak - mégha borongós idők jártak is - megvolt a maga varázsa...


Ez a madár nem költözik, valahol itt lakik...


...és ez meg vagy átutazó, vagy megy valahová...

(Ígérem, legközelebb már latinus nevekkel is jövök majd...:)