2008. május 31., szombat

Margarétás séta


<<<... az erdő felé Albert bácsi éppen pihent a hídon. Kezében néhány szál margaréta... csodálatos látvány volt ...>>>


<<<... fentről Agyagfalva is másképp mutat ...>>>


<<<... a „segédem” ...>>>


<<<... margerétás mező ugyan nem volt ...>>>


<<<... de találtunk belőle néhány példányt ...>>>

Otthoni munkálkodások, szénarakások és egyebek után a fiammal elindultunk a most készülő, erdőn átvezető muzsnai úton, hogy margarétás mezőt keressünk. Kikapcsolódni akartunk az erdő alatt, ahogyan ez a kánikulának
megfelelően illik. Mindent megér egy kora délután, amikor csupán a tücskök-bogarak hangja kísér utadon, amikor csak a fiaddal vagy elfoglalva, aki büszkén hozza utánad az állványt, majd le-le hajolva úgy tesz, mintha fényképezne. Ezek a röpke néhány órák felerősítik bennem azt, amit bárhol nem kaphatok meg: én, „másolatom” meg a természet eggyé tartozunk…

2008. május 25., vasárnap

Nagyító alatt a fonák vidéki élet


<<<... ház, szín, kék ...>>>


<<<... pipevirág ...>>>


<<<... kopaszodás ...>>>


<<<... fonák vidéki csirke ...>>>


<<<... kiskertem almafája ...>>>

Lencsevégre kaptam néhány dolgot a faluból, ahol élünk. Kell egy kis játék, hogy a mindennapi monotonitást, és egyéb szemtelen-kellemetlen élethelyzeteket elviselhessem. Így aztán játszani kezdtem. Elég furcsán nézhettem ki a faluban egy kézinagyítóval, amint éppen fotózgatok. De szerintem már megszokták szomszédaim is a furcsaságaimat.

2008. május 24., szombat

Egy hete volt

Ma egy hete volt életem egyik legkedvesebb pillanata: megnyitották első egyéni fotókiállításomat Nagygalambfalván. (Részletek itt.) Kifejezetten jó érzés volt, hogy Gyerkó Levente községi polgármester felkért, legyen egy kiállítás a felújított kultúrotthonban. És lett. Nem szóltam senkinek, nem beszéltem róla a szomszédoknak sem, csak annyi volt a hír, amennyi az újságban is megjelent. Ezúton köszönöm P. Buzogány Árpádnak a képaláírások válogatását, a kiállítás megnyitását, a polgármesternek (egyébként ritka egy jó példány, sok faluvezető tanulhatna tőle akaratot, faluvezetést és -fejlesztést - ez most nem kampány, ugyanis egyedüli jelöltként indul a polgármesteri székért) a támogatását, Kányádi György tiszteletes segítségét, és nem utolsó sorban Kányádi Sándor költő beleegyezését, hogy versrészletei legyenek a képek alatt. Ugyanakkor köszönöm a nagygalambfalviaknak, hogy készségesek voltak, valamint azoknak, akik eljöttek a megnyitóra Székelyudvarhelyről, Bétából, Dobóból...



<<<... Érdeklődők a névadási- felújítási ünnepségen, és fotókiállítás-megnyitón ...>>> (Fotók: Sándor István)

2008. május 22., csütörtök

Medvebocs a szomszédom


<<<... az agresszív ...>>>


<<<... a pihenő ...>>>


<<<... a durcás ...>>>


<<<... a mackós ...>>>


<<<... a szomorú ...>>>


<<<... a sóvárgó ...>>>

Tegnap este hívtak telefonon, hogy a vadőr szomszédomnál egy medvebocs van. Ma reggel korán keltem, hogy mielőtt elvinnék, készíthessek néhány fotót róla. A kis ketrecbe zárt - olyan háromhónaposnyi - medvebocs morogni, haragudni, kaparni kezdett, amiért megzavartam az amúgy is szokatlan, nyugalmas pillanatait.

A vadőr elmondása szerint a történet ott kezdődhetett, hogy a nagygalambfalvi Puszta, a cigánytelep (közel kétszász cigány él ott) környékén járhatott az anyamedve bocsaival, amikor kutyák megtámadhatták, és egyik bocsát elvesztette. Az ott lakók befogták, és jelentették a vadásztársulatnak. A vadőr hazavitte, tőle majd elszállítják a balánbányai medvemenhelyre, ahol felnevelik, és szabadon engedik…

Tehát láttam medvét :). Igaz nem a vadonban, nem nagyot, de aki a kicsi bocsot nem becsüli, nagyot sosem fog fényképezni.

És elmondhatom: medvebocs volt a szomszédom!

2008. május 20., kedd

Újabb blog - Bögöz községért


Dr. Palló Imre fiával

Most a Mátisfalván született dr. Palló Imre fotográfiákban szerepel a Böközségben (klikk), de a közösségépítésben segítségére lehet bárkinek majd.

2008. május 19., hétfő

Szeredai képek a nagybányai művésztelep után


<<<... a Csíki Székely Múzeum ...>>>


<<<... arcok, épületrészletek a Tilos körül ...>>>


<<<... - ...>>>


<<<... - ...>>>

Vasárnap a családdal és egy barátunkkal, P. B. Árpival Csíkszeredában voltunk A nagybányai művésztelep kiállításon. Hát az valami remek. Igaz, a fiunk, Balázs egy kissé megunta a tiltott zónán kívül lenni, és mikor az utolsó terembe is bementünk, kijelentette: mna, mehetünk!
Bárkinek ajánlom, ha teheti, és kedve szottyan hozzá, utazzon el Szeredába, lássa a kiállítást. Megéri...
Utána sétáltunk a Petőfi utcában, ahol parkoló motorokra bukkantam a Tilos előtt. A padokon üldögélő emberek között mozgást észleltem: a kislány szinte megállás nélkül követte a galambokat...

2008. május 8., csütörtök

Az egyszerű ember története


<<<... Séta közben találkoztunk, a lányát nézte, ahogyan fociznak a poros utcában ...>>>


<<<... Beszélgetni kezdtünk a kapujuk előtt ...>>>


<<<... Néha elmerengett, miközben ígéretet tett, egyszer még hintóval és két fehér lovával elvisz sétálni ...>>>


<<<... Merengése közben néha teljesen elfeledkezett a fényképezőgépről ...>>>

2008. május 6., kedd

Mindennapok – sokadszorra


<<<... Durcás tekintet, csodálatos pillanat Nagygalambfalván...>>>


<<<... Mindennapi kenyerünk ...>>>


<<<... Formák és színek ...>>>

2008. május 4., vasárnap

Székelymuzsna - színek, évek


<<<... Hazafelé...>>>


<<<... Ablakon át ...>>>


<<<...Adjon az Isten...! ...>>>

Székelymuzsnára voltunk hivatalosak esküvőre. Csodálatos kis település. Rövid sétánk során készült képek megerősítenek abban, hogy ez a kis falu ugyan helyenként elhagyatottnak tűnik, de az élet színesen megy tovább. Azok, akik ott élnek, és azok, akik mindig visszatérnek ide, vidám, nagyszerű és boldog emberek.
Szombaton ünnep volt a faluban!
Székelymuzsna, 2008. május 3.

2008. május 2., péntek

Képek és fények – fekete-fehérben


<<<... Figyelő tekintetek ...>>>


<<<... Pihenő (mesélő nyolcvanasok) ...>>>


<<<...Vonalak, fények, évek ...>>>


<<<... Az idő részletei ...>>>

Nagygalambfalva, 2008. május 1.

2008. május 1., csütörtök

„Vannak vidékek...”


<<<... „vannak vidékek / ahol a népek / csöndben az ágak / jelekkel élnek (...)” (Vannak vidékek, Indián ének - 1982) ...>>>


<<<... „Kovakő /alapkő /malomkő /kockakő /epekő / vesekő / határkő /kazánkő / ékkő / kékkő / lúgkő /zsírkő / tűzkő /műkő / sírkő. (Kőkorszak - 1968)...>>>


<<<... „ a kövek beépíthetők / a kövek összezúzhatók / porrá őrölhetők” (Kőnyomat - 1988) ...>>>


<<<... de attól még a kő kő marad / a kőpor pedig megüli a légutakat / ránehezedik a tüdőkre (Kőnyomat - 1988) ...>>>


<<<... „a kövek bármikor felszínre kerülhetnek/ és akkor bizony mondom néktek // kő kövön nem marad (Kőnyomat - 1988) ...>>>


<<<... „nem hálálkodom / nem is kérdem / hogy őket miért / s engem miért nem” (Azt bünteti, akit szeret - 1990) ...>>>



<<<... „A tárgyak lassan fölveszik / vonásaink, szokásaink. / Hozzánk lényegül ágy és asztal, / bensőnket őrzi, kitapasztal.” (Tárgyak - 1967) ...>>>

Kányádi Sándor vers-részleteivel akarom ékesíteni a Nagygalambfalván készített képeket. Miért? Mert szeretem. Nekem mindig Sanyi bácsi marad, annak ellenére, hogy sosem találkoztunk személyesen. Csak lélekben követtem „rezdüléseit”, verseit. Amúgy érdekes dolgok is történnek velem, mióta Galambfalvára járogatok. Szinte minden kapcsolódik a faluhoz: emberek, ismerősök beszélnek a faluról. A minap például a kolleganőm kapott egy csomagot Déváról. Benne pedig egy 2008-as kiadású könyv: Kányádi Sándor: Jövendőmondás - válogatott versek...