Őszi csend(élet)

<<<... A magány nem azt jelenti, hogy mindennel, mindenkivel elvágom az összekötő szálakat, csak olyankor mélyebben látható a dolgok menete ...>>>

Kezes-lábas disznóvágás

<<<... a disznópörkölés egyik módja, „butéliával” (gázpalackkal) történik (aki nem venné észre, szólok a macskáról is)...>>>



<<<... a végső lemosás után kezdődik a felbontás (ja és aki nem venné észre, annak szólok a sarokban lévő macskáról is) ...>>>

<<<... büszkeségünk ...>>>


<<<... a macska továbbállt, mert nem esett le semmi neki :) ...>>>


<<<... a sikert koronázza: a jó öreg szilvapálinka :)) ...>>>

A csúcs előtt

<<<... ...>>>

Megmosolyogtatott ez a vadkörtefa (vagy alma? nem tudom, sosem mentem közel hozzá, pedig itt van a falu határában). Tetszett, hogy dölingélve, de mégis kapaszkodik a domboldalban... Erőt merítettem a képből, annak ellenére, hogy kutakodásaim közepette csak most fedeztem fel. Olyan jó megállni egy pillanatra, és ellesni a természet részleteit...
Néha meg kell állni, és el kell gondolkodni az eddigiekről, majd csillogó szemekkel a jövőbe tekinteni... Még ha nem is tudjuk, mi lesz bizonyos dolgokból... Sokszor semmi, csak vágy és sóvárgás, és közben tudjuk, a valóság nem kínál ennél többet... Vagy mégsem?

Rezdülések

<<<... rezdülések, de nekem szimpatkus lett ...>>>

Hogyan kell dolgozni uniós pénzből? (Nagyon vicces)

<<<... a házam előtt lévő sánc így néz ki ...>>>

A tegnapi, első felindulásomban történt bejegyzésemet töröltem, ami a választottak be nem tartott ígéretéről szólt. Most újra teszek egy bejegyzést. Csak hogy többen lássák - remélem politikusok, és politikusjelöltek is olvassák -, így kell egy zsáksáncot készíteni. Agyagfalván az utászok - SAPPARD-pénzből - utat aszfaltoztak és sáncot ástak. Zsáksáncot. A víz nem folyik sehová, mint a képen is látszik, egy aknánál megáll. Ilyen munkával tényleg támogatásra szorulunk!

Összetartozás

<<<... akár egy nagy család ...>>>

Mátisfalva előtt a dombon összetartoznak, akár egy nagy család. A kapocs a Föld. „Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa.” - olvastam egy blogon.

Egy tekintet emléke

<<<... ...>>>

Olvasgattam Khalil Gibran A Próféta kertjét. A képen ő nem proféta. Ember. Makacs és kitarti. Vajon mindannyian megértjük azt, amit ő is megértett?
A neki tett ígéreteimnek csupán egyikét nem teljesítettem, hogy majd visszamegyek hozzá egy látogatásra...

Hófúvás-ráncok

<<<... Védők sora a gyümölcsösben ...>>>


<<<... Hófúvás-ráncok ...>>>


<<<... Barázdált magány ...>>>


<<<... Erdőszéli itató. A víz csobog, és csupán az őzek járnak inni ...>>>

Egész nap vártam, hogy csendesedjen a havazás. Megérkeztek a tél első jelei. Fogvacogtató szél fújt a dombtetőkön, a völgyekben pedig hófúvás-ráncok keletkeztek. A bajszom zuzmorás lett :).
Míg felértem az erdő alá, legalább egy tucat őz szaladt el fényképezőgép-látótávolságon kívül. A nyomok jelezték: volt ki hallgassa a vízcsobogást az itatónál...

És tudom, sokan szeretik a telet...

Merengés - sokadjára

<<<... ...>>>

Ma éjjel sokat elmélkedtem emberekről, kapcsolatokról és azok milyenségéről. Néha egy egyszerű e-mail is nagyon el tud gondolkodtatni. Miért olyanok a kapcsolatok, amilyenek, és miért nem érlelődnek meg a dolgok úgy, ahogyan egy borban is szokott: hosszú évek íze-zamata-varázsa kerül bele... Eszembe jutott, hogy az oklándi fotótábor alkalmával, az oklándi templomban készítettem ezt a képet. Érdekes fények voltak, a nagy ablakból beárad a fény. Rásüt az énekeskönyvre, az arcra. Háttérben,a boltív alatt még valaki felsejlik...Vajon ő is elgondolkodik azon, amit hall?

Bautzen - az elmúlt ezer év

<<<... Kő- és acélszerkezet ötvözödik az esti fényárban ...>>>


<<<... Fények ezrei regyogják be a múltat ...>>>


<<<... és keltik életre a történelmet. Ezt a hídat, ahonnan készült a fotó, az öngyilkosok hídjának is nevezik. A rendszerváltáskor nagyon sok Stasi-ügynök ugrott le a mélybe. ...>>>


<<<... Bombázások után Drezdából hozták el a szoborcsoportot, Bautzenben restaurálták és itt is maradt a színház előcsarnokában ...>>>

Bautzen, a német város most már az elmúlt ezer év szimbóluma lett. Esti séta volt számunkra, néhány órás, de elegendő ahhoz, hogy ízelítőt kapjunk a város hangulatáról. Szinte érezni lehet, ahogyan az idők folyamán a templom pillérei kicsiszolódtak az áldásra váró kezek fogásaitól. Történelméhez hozzátartozik, hogy a templomtoronyban lakik a toronyőr (családi örökség része), ott van a lakása, fent a magasban, és a turistáknak csak szombatonként látogatható. A bejárati csengő alatt egy cédula van: 20 perc kell a nyitásig. Érthető. A néni - tudomásom szerint - hatvan éves elmúlt...

Lehetne még sorolni, hiszen - szerintem - a város minden szegletére van egy-egy történet... Aki arra jár, keresse fel a várost, biztosan érezni fogja az ezer év hangulatát.

Kollm - falucska Németországban

<<<... Szászország tengere, körülötte sokan csak kerékpárral járnak...>>>




<<<... Kollm falucska temploma egy bicikliútról ...>>>


<<<... Egy hattyú pihent a parthoz közel, kb. két méterről is megengedte hogy fényképezzem ...>>>


<<<... IFA-kerékpár ...>>>

Kollm egy kis falucska Szászországban, közel a lengyel határhoz, Drezda és Görlitz között. Itt voltunk elszállásolva a kolozsváriakkal, csíkiakkal, sepsiszentgyörgyiekkel, szilágyságiakkal - szóval Erdély minden szegletéből érkezőkkel. Innen indultunk az Éjszakai Élet nevezetű programra Rothenburgba (ettől 700 méterre már Lengyelország van). A falucska mellett egy nagy tó található, de Frank, a szakácsunk Szászország tengerének nevezte. Szabadidőmben, reggeli- és ebédváráskor egy öreg IFA-biciklire pattantam (kb annyi idős mint én, és Made in DDR), hogy kihasználjam a civilizált német településeken átvezető kerékpárutat. Meg is lepődtem, hiszen a faluk között kerékpárút is van, míg nálunk a falvakban helyenként még szekérrel is nehezen járható az út. (Pedig ők is a nagy kommunista tömb részei voltak valamikor). Nem beszélve arról, hogy a parlagon heverő, műveletlen földek egyáltalán nem divatosak arrafelé: ott minden szeglet művelve, takarítva és használva van.
Kellett nekem ez a tapasztalat. Talán még hasznomra is válik egyszer.

Prágai ősz

<<<... ...>>>



<<<... ...>>>

<<<... ...>>>



<<<... ...>>>



<<<... „csak átutazó vagyok ezen a tájon” ...>>>

Romatánc Németországban

Egy ember egy napja - Reggel

<<<... (nagyobb képért klikk a képre :)) ...>>>

Amikor ezek a képek elkészültek, nem is gondoltam arra, hogy egy egész sorozatot, akár triptikont is készíthetnék belőlük. János bácsi különös emlék marad a számomra, akivel elég sok időt eltöltöttünk Székelydályában. Az eltelt idő megérlelte bennem a róla készült képekhez való viszonyomat (ezek szinte egytől egyig megjelentek már a blogon), egy ember egy napja rajzolódik majd ki... Ünnepnappal együtt. Remélem sikerül...

Vindóz II.

<<<... vindóz II. – a sorozat folytatódik ...>>>

Halottak napja Agyagfalván II.

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

Halottak napja Agyagfalván

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

A mai napom, mint sokaknak, a temetőben telt el: emlékezéssel, figyelemmel, érdeklődéssel. Nem ilyen sötét a temető, de sokakban így él, néha vidám, hűségről szóló jelenettel is találkozhatunk, legalábbis átültetjük arra (lásd Bobby kutya történetét)! (...)

Kisváros ősszel

<<<... ...>>>



<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

Tegnap nyitották meg, és két hétig lesz látható a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kiállítótermében a Kisváros ősszel című fotópályázat alkalmával kiválasztott képek kiállítása.