Kilátástalanság

Van, amikor a fától nem látszik az erdő...

Megállt az idő

Falióra, falinaptár, falipolc, falipókháló... Minden megállt ebben az épületben...

Várszellem

Alsórákos, várkastély. Leírás 1913-ból itt. Ma már azért nem úgy néz ki, voltak itt korok, talán kóros emberek... De a restaurálási munkálatokkal még szeretnének foglalkozni, érdekes, hasznosítható terveket hallottam a faluban...

A molnár család története

Állt a kapuban - két mankóval. Hihetetlen múlt sugárzott arcáról. Odaléptem, bátran bemutatkoztam, és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, malmuk volt egykoron. Nagy malom. A környéken mindenki idejárt. A gép oldalán felirat: Atelierele de Constructiuni ale Cailor Ferate Ungare, Budapesta. A településnek megfelelően csak kőből készültek az épületek, hiszen van itt bazalt, salak, meg mészkő is. Csudavilág ez... És amikor előkerül egy régi családi fotó...

„Hangulatrablás”

250 év emlékezete

A ház körülbelül 250 éves, a néni nyolcvanon felül, Bétában élnek férjével. Utóbbi kőművesjavításokkal foglalatoskodott: leesett egy kicsike vakolat a nyárikonyha sarkában, azt foldozgatta. A néni pedig készségesen mutogatta az öreg házat. Nem is: büszkén mutogatta! Közben mesélt családról, háborúkról, emberekről, életekről: azokról, akik itt éltek ...

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

Ló nélkül

<<<... a dolgok lassan magukra maradnak ...>>>

Nannyó csordaváróban

Vásárhelyi firkák

Zöldségescsalogató

Néha megtörli szemeit...

Görnyedt hátú néni rendezgeti a sírt a Csonkatorony szomszédságában Csíkszenttamáson. Első alkalommal pillantom meg a tornyot, a körülötte lévő kereszteket.

Róza nénivel - mert így hívják - szóba elegyedem, és mesélni kezd. Hosszan, boldogan. Mies- és ünnepnapok csendülnek szavaiban. Mindennapi nehézségek, és boldog pillanatok. Néha az emlékezés súlya könnyeit is megcsillogtatja. Hiszen ez az ő keresztje - élete. Mióta egyedül maradt, amikor teheti, mindig ott áll a kereszt előtt...

Néha megtörli szemeit...