elemlámpa: december 2010

2010. december 25., szombat

Kisboltok (pyrgosi riport)

A karácsonyi bevásárlásőrületben jutott eszembe, hogy különös ellentmondásokat láttam görögországi látogatásom során. Annak ellenére, hogy az ország gazdaságilag padlón van, az embereken nem látszik annyira ez a tény. Igaz, Pyrgosban, egy kb ötvenezres lélekszámú kisváros, az ókori Olimpiához közel, a kommunista szellemiséggel felvonuló sztrájkolók naranccsal és olívabogyóval dobálták meg a közintézményeket. Szóval ennek ellenére az emberek különösen állnak a dolgokhoz, ami számomra meglepő volt. Ebben a kisvárosban rengeteg a kisbolt, rengeteg a kézműves, rengeteg az olyan vendéglő, ahol a tulaj a felszolgáló. A kisváros boltjainak kirakatai is bármelyik romániai város büszkesége lehetne, ízlésesen elrendezve, mégsem giccsesen. Kellemes volt látni a húsboltokat, cipészműhelyeket, bádogosműhelyeket, halboltokat, ahol a tulaj egyben a mészáros, cipész, bádogos stb. és személyesen várják a vásárlókat. A kisboltok együttműködnek a vendéglősökkel, kiegészítik egymást. Persze vannak bevásárlóközpontok, nem is egy, nem is kettő, mégis ezek az apró kis üzletecskék megélnek szinte egymás mellett. Akkor vettem rá magam egy sorozatocska elkészítésére, amikor elkaptam az első cipészemet, és feltűnt, hogy mennyi kis apró hentes, meg más szakirányú boltocska van a városban. Aztán egy Zacharo (Cukorfalu:) nevű falucskában járva, amely ugyancsak Pyrgos mellett, a Jón-tenger martján :) van, Irininek köszönhetően felfedeztem az olívaolaj-készítő műhely titkait. Ezek ugyanúgy működnek, mint vidékünkön a pálinkafőzdék, mindenki zsákban viszi be Harishoz - így hívják a tulajt - az olajbogyót, és ott készítenek neki olajat. Persze a hetipiac hangulata semmivel se kevesebb az itteninél, talán annyiban hogy ott egész utcákat telepítenek be az árusok, zöldségtől (rengeteg paradicsom, paprika ), gyümölcstől (narancs , citrom, mangó, meg minden, ami ott megterem még az útszélén is - éppen ekkor értek javában :) egészen ruhaneműig minden fellelhető.

Visszatérve Pyrgosba. Itt a közlekedés jellemzően mediterrán: ha nem vigyázol, a robogós vigyorogva rátapos a lábadra :D. Az útszélén pedig apró boltocskák állnak, amiket Drive-önkinek (önkiszolgálónak) neveztünk el, hiszen autóval megállsz mellette, felütöd a vészjelzőt, az ablakon kersztül megveszed az úzót, majd tovább is „húzol” . A benzinkútak sem mindig a város szélén vannak, helyenként a járda alatt terülnek el a nagy benzintárolók, az úttestet pedig a kutak választják el a járdától. Szóval könnyed, meleg hangulatú városka ez a Pyrgos, ahol minden van: narancs, olivabogyó, keserűség, nyomor, máványjárdával körbevett épület, tűz mellett alvó hajléktalanok. De ez miért lenne másképp más országokhoz viszonyítva? Őket mégiscsak leginkább úgy tudnám jellemezni, ahogyan látjuk a műemlékeiken is. Valahol ezt olvastam a görögökről: szellemiségük olyan vérpezsdítő, mint a nyers csalán, a mézes fokhagyma. Élvezzétek!