2008. július 30., szerda

Webgaléria a kányádi fotótábor anyagából



Webgaléria nyílt a Kányád községi fotótábor anyagábol. Klikk ide. Ugyanitt számos tábor és kiállítás válogatott anyaga tekinthető meg. Érdemes megnézni.

2008. július 27., vasárnap

Látogatóban Kányádi Sándornál


<<<... Őszinteség ...>>>


<<<... Lendületesség ...>>>


<<<... Ragyogás ...>>>


<<<... Intés ...>>>


<<<... Tanítás (A három és fél éves fiam szó szerint „tollforgatást” tanult Sándor bácsitól) ...>>>

Már napok óta készülődtem: lélekben, szívben, érzésben. Mint amikor első udvarlásomra szép ruhába öltöztem. Amikor megfogtam első szeretőm kezét. Amikor az első betűket rajzoltam… Esős szombat reggelre ébredtem, és köd ereszkedett a Hargita fölé... Nyílt a kapu, bementünk a kaszált udvarra, és bent, egy takaros kis házban fogadott bennünket. Máris csengett lélekből jövő üdvözlete. Szó szót hozott, hosszú sorokat írhatnék… Csak hallgattam, hallgattam, hallgattam… Az irodalomból jól ismert nevek hangzottak el, vélemények és tapasztalatok szóltak jelenünkről. Aztán úgy döntött, hazamegy Nagygalambfalvára, ahol született. És közben Agyagfalván megálltunk egy kis időre. Majd az ősi házhoz érkeztünk egy zsákutcába, ahol megmutatta a három fűzfa még létező egyikét, a kútat az utca sarkán, a tiszta sarat, melyet végitapostunk…
Ködös szombat volt. Utazás az irodalom világába. Kányádi Sándornál voltunk fiammal és Molnár Melinda kolleganőmmel…

2008. július 26., szombat

Vágási mindennapok


<<<... Szemek ...>>>


<<<... „Én és a kutyám” ...>>>


<<<... A kút őre ...>>>


<<<... A hit ereje ...>>>


<<<... Intés ...>>>


<<<... A házőrző ...>>>


<<<... Tánc ...>>>


Újabb túrán voltam, ezúttal Flórián Csabával léptünk ki tegnap községünk egyik kis falujába, hogy megörökíthessük Vágás jelenét. Érdekes hangulat, kellemes kis katolikus falu. Az emberek hitét, közvetlenségét és barátságosságát leírni sem lehet. Csaba már járt ki fotózgatni, és hozta az általa készített fényképeket...

2008. július 25., péntek

Fények és vonalak


<<<... Viharefelhők (Székelydálya) ...>>>


<<<... Vonalazás (Szentlászló) ...>>>


<<<... Égi jelek (Ége és Jásfalva között) ...>>>



2008. július 22., kedd

Egyszerű emberek


<<<... Emlékek között ...>>>


<<<... Hazatérés ...>>>


<<<... Pihenő ...>>>


<<<... Buszállomás ...>>>


<<<... Kenyérvásárlás után ...>>>


<<<... Rejtőzködés ...>>>


<<<... Az évek hosszú sora ...>>>


<<<... (Viccesebb kategória) ...>>>

2008. július 21., hétfő

Az esztenán


<<<... Különbség ...>>>


<<<... Különböző véleményen ...>>>


<<<... Kukucs 2x! ...>>>


<<<... Kérem a következőt! ...>>>


<<<... Csendélet ...>>>

Kányád és Petek között botlottunk az éppen fejő juhászokba. Nem is szalasztottuk el a lehetőséget, négyen gyorsan beálltunk, és kezdtünk fotózni. Megvártuk míg az összes juhot megfejik, majd végignéztük, hogyan készül az igazi sajt. Itt is, mint minden más településen a fotótábor alatt, közvetlen barátságos emberekkel találkoztunk. Majd ahogy lenni szokott, az asztalra került a sajt és az orda is. Jót lakomáztunk belőle...

2008. július 20., vasárnap

Székelylend - pillanatok a bogártalálkozóról



<<<... Kozma Attila ...>>>


<<<... Lung László Zsolt ....>>>


<<<... Kozma a buli végére fogta a fejét... - nagy sikerük volt ...>>>


<<<... a közönség nem akart lelépni a búcsúintésre ...>>>

Péntek esti buli a zeteváraljai busznál a Bogártalálkozó alkalmával. Az eső eleredt, de a közönség – feltelepedve a színpadra – hátraszorította Kozma Attilát és Lung László Zsoltot. Így is óriási buli volt.

2008. július 19., szombat

Bogarasok találkozója


<<<... „Csápos” bogarasok találkoztak ezen a hét végén Zeteváralján ...>>>


<<<... A székelyudvarhelyi Kaufland előtti parkolóban magasan hirdették a találkozót ...>>>


<<<... és ugyaninnen elindultak a találkozó helyszíne felé ...>>>


<<<... Bogár bogár hátán, és a különc ...>>>


<<<... nekik nagy esemény, ugyanis ez az autó a tombola fődíja ...>>>


<<<... megérkezés után sokan sátrat vertek, vagy egyszerűen pihengettek ...>>>


<<<... a valóság is lehet csalfa. Torzított pillanat. ...>>>



<<<... Még többen nézték meg ezeket az autókat ...>>>

____________________________
Bővebben a buliról itt.

2008. július 14., hétfő

Különleges arc/vonás


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

Álomszerű ember. Az egyszerűség és kedvesség szinte sugárzik róla. Mesélte, mindenki megáll és lenfényképezi. Valamiért megjelenésével hat az emberekre. Székelydályai lévén, sok mindent elárult a faluról. Megmutatta a Gergely utcát, ahol az egyik legrégebbi ház áll a faluban (1700-as években faragták a gerendáját), megmutatta a legfontosabb bennvalókat, ahol egykoron nagy gazdák laktak, és ma már üresen, elhagyatottan állnak a házak. Ő is rengeteget mesélt magáról, megtudtam, sok katonabarátját én is ismerem Agyagfalváról. És most múlt nyolcvan...

2008. július 10., csütörtök

Kicsiny világok


<<<... Székelydálya: egy olyan emberrel futottunk össze, ki a falu legöregebbjei közé tartozik. Szívesen segített, elirányított bennünket ...>>>


<<<... Miklósfalva: Szentlászlóról visszaérkezve az első ígéretes házhoz is bementünk. Szeretettel és örömel fogadtak...>>>


<<<... Petek: Egy kis ház festésén dolgoztak. Mikor már leszálltak a létráról, javában ide sütött nap ...>>>


<<<... Abránfalva, Ugron-sírhely. Amikor a természet felöleli az emberi emlékezetet ...>>>


<<<... Jásfalva: Kicsiny falu fiatal lakója ...>>>


<<<... Abránfalva: a templom kilincsét a pókháló is belepte ...>>>


<<<... Szentlászló: emlékek ...>>>


<<<... Jásfalva: kaszáló pásztor ...>>>

Az egyszerű emberek szépsége, csodálatos népi motívumokkal díszített épületek csillanak fel akkor, mikor a Kányád községben zajlott, a Hargita Megyei Forrásközpont és a Kányád község Polgármesteri Hivatala szervezte fotótábor élményeiről kell beszélni. Ritka egy vidék, vannak falvak, melyek szinte kihaltak, csak a hétvégi házakba lehelnek életet a városi emberek, télvíz idején csupán hárman lakják. Sok helyütt csak a madárdal volt utitársunk. Mégis meg kellett örökíteni a fennmaradt épületeket, elbeszélgetni azokkal az emberekkel, akik éveken keresztül itt éltek, most öreg korukra is itt maradtak.
Ezek az emberek adnak lelket egy fényírónak, ezek az emberek mesélik mindennapjaikat, örömüket és bánatukat, mindezt úgy, hogy a 10-12 fotográfus kettes-hármas csoportokba verődve bekopogott egy-egy csodálatos parasztház ajtaján.
Kapkodja ilyenkor a fejét a fotós, annyi a látni- és megörökítenivaló. Szinte hallja, amint egykor a mestergerendába belevésték az 1700-as éveket, vagy szinte hallja, ahogyan a tű hegye beszúródik a vászonba, majd kialakulnak a faldíszek.

(Szeretem esemény volt ez az időszak, csak sajnos fog- és fülfájás miatt haza kellett jönnöm...)



____________________
Beharangozó írás itt.
Rövid hangulatjelentés itt.