Kányádi Sándor: Ősz
Hiába döfködik a tornyok
az eget,
a harangszó, ködként,
szétterül.
Valahol egy anyóka
botjával beletúr
az avarba,
s tekintetével bezárja
a Mindenséget,
mint az elhagyott
udvart.
(1966)
Hiába döfködik a tornyok
az eget,
a harangszó, ködként,
szétterül.
Valahol egy anyóka
botjával beletúr
az avarba,
s tekintetével bezárja
a Mindenséget,
mint az elhagyott
udvart.
(1966)
3 megjegyzés:
gyonyoru kep, gyonyoru sorok...
Tetszik ez a kep nagyon.
köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése