Kontraszt

<<<... ...>>>

Reggeli szomorkás fények Balázs vidám arcával :D

In Memoriam John Updike

<<<... ...>>>

Elhunyt John Updike, kamaszkorom egyik nagy kedvence. Talán a legnagyobb! A Nyúl-sorozattal lopta be magát a szívembe. És bármikor el tudom olvasni a könyveit. 2002-ben Nobel-díjra jelölték, akkor magyar író kapta meg ezt a díjat, akit ugyancsak nagyon kedvelek: Kertész Imre. Az utóbbitól a Kaddis a meg nem született gyermekért-et 1997-ben vásároltam meg egy budapesti antikváriumban 100 forintért, akkoriban mifelénk, Erdélyben nem volt felkapott szerző, csak különösen szűk körben olvasták.
Számomra Updike - és gondolom sokan másoknak - az egyik nagy (kötelező) olvasmány marad...

Apró szálak

<<<... ...>>>

Apró szálak csillagszerűen kötnek össze a világgal, ezek elszakadnak, újraalakulnak. Nehéz észrevenni őket! Néha a szorosnak hitt szálak felszínessé silányulnak, majd teljesen elszakadnak. Értelmet keresni pedig értelmetlen. A folyamat megállíthatatlan...

Összeesküvés/Conspiracy

<<<... When the music's over (The Doors)...>>>

attack

<<<... ...>>>

Négyévesen

<<<... ...>>>

Ezelőtt négy évvel született meg a fiunk! Hogy mekkora öröm volt a háznál, az leírhatatlan. Főleg hogy „gyermek”, és nem „leányka”, még nagyobb sikert hozott neki. Balázs ma 4 éves. Ebben a négy évben megszámlálhatatlan sok öröm volt, persze aggódás, meg egyebek. De ezek hozzátartoznak az élethez. Ma amikor felkelt, és egy szorít (így nevezzük az ölelést) adott, azt hiszem, bármit elfeledtet az emberben.


--------------------------------------------
Három évre a papásszüléstől

Átvilágítás

<<<... átvilágítás/sparks ...>>>

--------------------------------------------------------------------

Ez aztán törvény!

Violinkulcs

<<<... treble clef ...>>>

(Hajdu Tamás után szabadon [engedélyezve, láttamozva! hehe], neki is dedikálva :D)

A Budvárról jöttünk hazafele, amikor a drótokon megpillantottam. Tamás munkája jutott eszembe, a nothing-ja:D . Aztán én tovább fokoztam, az enyém már violinkulcs lett, de ugyancsak semmi :)

A bagoly repülése

<<<... Rámnézett, majd elrepült ...>>>

A Budvár erdejében bukkantunk rá erre a bagolyra. Amint a képen is látszik, minden olyan gyorsan történt, hogy alig lehetett követni. De ennek a fának az odújában van a fészke, és remélhetőleg vissza lehet menni hozzá. (Nagyobb képért kikk rá.)

Fohász az erdő istenéhez

<<<... Szemek kísérték lépéseinket ...>>>


<<<... Ikrek ...>>>


<<<... Egymásraborulás ...>>>

Céltalanul kerengni egy erdőben, egy kis patak mentén, nem látni embereket, csak hallgatni, ahogyan recseg a lábunk alatt a száraz faág, a jég alatti patakcsobogást. A jég néha betörött a lábam alatt, de ez sem zavart. Csak úgy ott lenni, meghallgatni mit súg az erdő istene, lesni, hogyan kering fejünk fölött egy behemót varjú, hogyan csap le egy bagoly a fák közé (megtaláltuk a fészkét:). Egy adott pillanatban, ahogy kapaszkodtunk a Budvár oldalán, az egyik fánál megcsúsztam, és szembenéztem egy arccal, el is kereszteltem gyorsan az erdő istenének. Szerencsénk volt, a köves, semmi kapaszkodót nem nyújtó Budvár kegyes volt velünk.

Mai délelőttöt a Székelyudvarhely melletti Budvárnál töltöttük Flórián Csaba barátommal.

Vissza a múltba

<<<... ...>>>

Ablakdísz 3.

<<<... ...>>>

Mindig is csodáltam, hogy mire képes a mínusz fok :D. Hihetetlen rajzolatok, formák. Még egy különleges virágcsoportra bukkantam az ablakon! Ez már igazi jégvirág. Igaz rövid életű, mert ahogy nálunk felkel a Nap, könnyesre melegíti az ablakot.

Éjjel újból felélednek, kapcsolatokba dermednek ezek a könnyek...

Ragaszkodás

<<<... az ég felé ...>>>


<<<... ragyogásban ...>>>

Délután egy órácskát sétáltam a falu határában. Nézelődtem, bambultam, feltöltődtem. Apróságok után kutattam... Görcsös ragaszkodásokat találtam: fényhez, éghez...

A tó jegén

<<<... csillogások ...>>>

A zeteváraljai víztározó ragyogó napsütésben. Az ember eltörpül a nagy tervek mögött. Aztán a természet elvégzi a dolgát...

Nyomozás

<<<... egymástól elzárva ...>>>


<<<... gátfutás ...>>>


<<<... menekülési útvonal ...>>>

Nézegettem a székelyvarsági képeimet. A településen rengeteg a kerítés, így egy kis történetet kerekítettem belőle. A magándetektív nyomoz: lehet szerelmi háromszög, szökési kísérlet, nemzetbiztonsági ügy, stb...

Mementó

<<<... amikor a horgász meghal ...>>>

Dráma

<<<... ...>>>

Ma érkezett ez az örömhír. Nagyon szépen köszönöm!

Némaság

<<<... ...>>>

Kányádi Sándor verseit olvasgatom, sokadszorra. Aztán rábukkanok ezekre a sorokra:

„De a füzek, az öreg
girbe-gurba strázsák,
az elnémult patakot
télen is vigyázzák. ”

Elnémult kis patak

Ablakdísz 2.

<<<... Jégvirágtáj napkeltében ...>>>

Megnéztem a tornácalji hőmérőt: -14 fok, brrr! És ez még nem is sok, mennyi lehet mondjuk Csíkszeredában? Belegondolni sem merek!

Vidéki grafika

<<<... Zeteváralja, január elsején ...>>>

Zeteváralján szilvesztereztünk családi barátainknál... Az éjszaka sem volt rövid, de január elsején mikor a feleségemmel reggeliben felkeltünk (amúgy is koránkelő fajta vagyok), akkor Sanyi és Csilla (ő egyébként egyetlen női sofőroktató Székelyudvarhely környékén, akinek az összes létező járműre jogosítványa van, mna jó, földönjáróra gondoltam) még javában aludt.
Gyorsan szedelőzködtem, három kávét követően elindultam egy kis sétára Zeteváralján. Csodálatos fényben úszott minden, és nyúlánk árnyékok keletkeztek...

Guzsalyhadsereg

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

A rugonfalvi halastó jegét jártuk. A megtépázott nádas - bátorságunkhoz viszonyítva - megközelíthetőbbnek bizonyult! Havazott rendesen, és nem volt mit tenni, a lencsén lévő cseppeket nem tudtuk letisztítani. Sokáig kerülgettem a nádast, pislogtam, mint béka a csihány közt, aztán beugrott, hogy ilyen eszközöket láttam valahol képen. Fonásnál használták. Innentől kezdve tudtam: megalakult a guzsalyhadsereg.


------------------
guzsaly

Tisztáson

<<<... ...>>>

Behajtani tilos!

<<<... Székelyvarság felé, 2009. január 1. ...>>>

Mivel Zeteváralján szilvesztereztünk, így mára egy kis kiruccanás terveztünk Székelyvarságra. Mikor mentünk arrafelé, erre bukkantunk egy oszlopon, az autóban haláli nagy röhögés tört ki... És muszáj volt megörökíteni :))