Fohász az erdő istenéhez

<<<... Szemek kísérték lépéseinket ...>>>


<<<... Ikrek ...>>>


<<<... Egymásraborulás ...>>>

Céltalanul kerengni egy erdőben, egy kis patak mentén, nem látni embereket, csak hallgatni, ahogyan recseg a lábunk alatt a száraz faág, a jég alatti patakcsobogást. A jég néha betörött a lábam alatt, de ez sem zavart. Csak úgy ott lenni, meghallgatni mit súg az erdő istene, lesni, hogyan kering fejünk fölött egy behemót varjú, hogyan csap le egy bagoly a fák közé (megtaláltuk a fészkét:). Egy adott pillanatban, ahogy kapaszkodtunk a Budvár oldalán, az egyik fánál megcsúsztam, és szembenéztem egy arccal, el is kereszteltem gyorsan az erdő istenének. Szerencsénk volt, a köves, semmi kapaszkodót nem nyújtó Budvár kegyes volt velünk.

Mai délelőttöt a Székelyudvarhely melletti Budvárnál töltöttük Flórián Csaba barátommal.