<<<... verés után így néz ki a mindennapi betevő ...>>>
<<<... ez már a következő „áldozat” ...>>>
<<<... ennek a kalácsnak fele a gyomrunkban „landolt” :) ...>>>
Székelyzsomborról visszafele jövet Balázs Ödinek eszébe jutott, van egy közös ismerősünk Homoródszentpálon: Gábor Balázs. Aki nem mellesleg nagyon tehetséges népművész, fafaragó. Több faragott székely kapu is a keze munkáját dícséri. Faldíszei sok házban megtalálhatóak. Felhívtuk telefonon, hogy éppen átutazunk Szentpálon, és van-e kedve találkozni. Csapot-papot hagyva gyorsan hazairamodott. Mi meg vártunk a kapu előtt, ugyanis behemót kutyájuktól nem mertünk bennebb menni. Jellegzetes kopoláshangot hallottunk, mintha kenyeret vernének. És nem is tévedtünk, mert Balázs 70 feletti nagymamája éppen a sütőben sürgött-forgott, és kenyeret, kalácsot sütött a családnak.
Sehol a világon nem fogadnak munka közben ekkora szeretettel, mint Vilma néni tette. Számára a három fényképezőgép kattogása is mintha hozzátartozna a kenyérsütéshez. Állandóan mosolygott, közben verte a kenyeret. Mi meg csak pislogtunk, mint béka árvízkor: a Jóisten küldött hozzá – gondoltuk.
Megittuk a kávénkat, megettük a kalácsunkat, majd Balázs nekem adta a kalács felét, Ödi és Csaba pedig egy-egy fél házikenyérrel feltarisznyálva indult haza...
8 megjegyzés:
Grt, jók a kenyeres képek, és végre egy színes kép is helyet kapott.
köszönöm szépen!
Remek riportfotó!
off: nem is láttam még "kenyérverést" fa "kenyérverővel"; Olaszteleken Édesanyám, és Nagyanyám egy kiöregedett kés fokával verte a kenyeret. előszeretettel használték a "hosszú bajnétot" mert az jó nehéz volt:on
Köszönöm.
Köszi! Valójában Vilma néni is használta a kést, de először lenagyolta a „kenyérverővel”. :)
Már láttam ezt a legfelső képet akkor is tetszett most is tetszik.
Igen, kicsi a (fotó)világ! :)
Jaj, de kedves! Mi szelíd lélek van ebben az asszonyban! Gyönyörű fotók!
Texaco Benzin
Köszönöm szépen! :)
Megjegyzés küldése