Görnyedt hátú néni rendezgeti a sírt a Csonkatorony szomszédságában Csíkszenttamáson. Első alkalommal pillantom meg a tornyot, a körülötte lévő kereszteket.
Róza nénivel - mert így hívják - szóba elegyedem, és mesélni kezd. Hosszan, boldogan. Mies- és ünnepnapok csendülnek szavaiban. Mindennapi nehézségek, és boldog pillanatok. Néha az emlékezés súlya könnyeit is megcsillogtatja. Hiszen ez az ő keresztje - élete. Mióta egyedül maradt, amikor teheti, mindig ott áll a kereszt előtt...
Néha megtörli szemeit...
8 megjegyzés:
Nagyon jó volt a pillanat és a kivalasztott szög.
Róza néni hamar el tud érzékenyülni, ha kedves pillanatok jutnak eszébe.
Kimondottan tetszik az a képed is Róza nénivel, amikor a torony lábánál imádkozik.
Várlak vissza Szenttamásra.
köszönöm szépen! (a meghívást és a vendéglátást egyaránt). Örülök, hogy tetszenek a képek!
Nagyon szép kép.
köszönöm!
Jó fotó és szó szerint, megható!
köszönöm szépen!
Nem csak fotói tetszenek, a hozzájuk fűzött gondolatai is értékesek!
nagyon szépen köszönöm!
Megjegyzés küldése