Ahol bazalt van, faragnivaló kő, ott különös módon alkalmazzák Hobó tízparancsolatának egyikét: hagyj jeleket magad után az úton. A templomhoz vezető lépcsősor egy-egy apró kézjegy is egyben, persze nem csavargó kézjegye, tisztes, szorgos polgárok repedezettbőrű, súlyus kalapácstól megerősödött keze nyoma ez. Szinte minden egyes darabon a faragó neve olvasható, vagy annak kezdőbetűi. Ezek talán az örökkévalóság kézjegyei. Pedig lassan a kő is kopik, látszik, ahol többet járnak, kerekedik, csiszolódik...
5 megjegyzés:
Kopik a kő, de túléli készítőjét...
szeretem a képleírásokat is, nagyon!
Béci: igen, de azért az idő a kőnek sem kedvez...
oriza: :DDD legalább szöveg legyen ;)
sziepek a képeid. köszönjük
s minden jóut! t
én köszönöm a látogatást...
Megjegyzés küldése