Egyszerre láttam emlékezni, szomorkodni, sírni és nevetni. És ahogyan előveszi bőrtárcájából azt a képet, amit mindig a szíve fölött hord – bámulatba ejt. Az 1944 augusztusában készült fotográfia egész (élet)történetet indít el. Mesél, röpke fél óra alatt szerelemről, háborúról, téglavetésről és családról szól. Egy élet rajza. Majd mellém szegődik idegenvezetőként, szaporán kell szedjem a lábam mellette. És közben hallgatom... Hallgatok... Jenő bácsi kilencven éves, én csupán egyharmada vagyok....
A fotóval készült felvételek valójában nem az én képzeletem ismétlődései, hanem az élet hozza magával...
11 megjegyzés:
szep munka !
:) kedves...a bal also kep nagyon szep!
Szép képes történet ez is. Nekem a régi fényképesek tetszenek nagyon.
hehe, az olyan : hová mesz Jenő? megint a kocsmába? ...
:D
A második kép díjnyertes!
Üdv
hihetetlen, mi kort élnek meg emberek... nekem is a második kép, és a negyedik tetszik leginkább. gratula hozzá.
Köszönöm néktök!
sokan blogolunk, de itt értéket is teremtesz, a képek minősége, összeválogatása, igazán mesél, átad egy nagyon kis, de hiteles részletet Jenő bácsi életéből
köszönöm szépen!
Jó ez a sorozat. Különösen az a kép fogott meg amelyiken az öreg a fiatalkori képét mutatja. Az arca, és a kép között szerintem hatalmas feszültség keletkezik, és itt el is meséli a kép az öregúr életét. Gratula.:)
Köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése