Otthonok

..:..


..:..

Visszahúz a szívem. Egyszerűséget és meghittséget keresni abban a faluban, ahol néhány napot eltöltöttem. Remek, mondhatnám, időutazás volt. És tanulságos. Igaz, néha bezáródnak a kapuk. Nehéz megnyitni őket.

__________________________________________________
Jónéhány papírképet készíttettem, most már postázom őket.

Új tervek - felhívásszerű

Agyagfalva címen új blogot indítottam, ahová csakis a faluban készült fotókat tervezem elhelyezni. Az ötlet lényegében onnan származik, hogy nekifogtam, régi, 1900-as évek elejétől 1940-es évig terjedő, a faluban készült fotográfiák begyűjtéséhez, ami egyben egy megvalósítható ötlet része is (erről később). Csakhogy mindig van, és ezért kéréssel fordulok azok fele, akik valamilyen formában segíteni tudnak, ha találnak ezidőtájt Agyagfalván!!!! készített fotográfiákat, kérem jelezzék, vagy juttassák el hozzám.

Óriástök(ös) rekordok

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>

A szomszéd faluba, Décsfalvára irányítottak falustársaim. Ott már öt éve rekordokat döntögetnek. A képen látható tökök egyike 64, a másik pedig 52 kilogrammos. A kedvemért megmérték!

Huszárinvázió Agyagfalván

Kovácsműhely (télipatkó-csere)

<<<... „vidiát” hegesztenek a patkóra ...>>>


<<<... a megtakarított „felnikre” felkerül a télipatkó ...>>>


<<<... a gazdák türelmesen várnak ...>>>


<<<... a kovácsműhelyben pedig teljes gőzzel folyik a munka...>>>



<<<... a kovács pedig néha mesél ...>>>

Tegnap meglátogattam a Zetelakán fotótáborozó kedves ismerőseimet. Teljes gőzzel dolgoztak ők már, így én sem maradhattam le a kis fotózásról. Rövid beszélgetés volt velük, mert mindannyian fotóztak, de legalább sikerült találkoznom a nagyon kedves barátaimmal.

______________________________
A zetelaki fotótáborról részletek itt.

Tükör

A lapitopin kajtatok. Bámulom a képernyőt. Nem mintha kifejezett célom lenne, de keresni olyan jó! És újra nézegetem a csángóföldön készített fotókat. Még most is érzem annak a falunak a porát, hangulatát, ízét, veszélyét és szeretetét. (A legutóbbi azért nem utolsó!) Felfedezem a tükröződést. Sok mindent bele tudnék magyarázni a fotóba, de amikor elkészítettem...

SZKA-fotópályázat

Számomra a falu életforma. Az egyszerűséget, a falusi életvitelt – lévén, hogy én is ott élek – lesem állandóan. Mindig megragadnak azok a pillanatok, amikkel bekeretezhetek egy remek vidéki képet. Viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy én vagyok a falu amatőr fényképésze. Szándékosan nem írok fotográfust, mert azért ahhoz több kell. Szeretem a falu részleteit, az emberek viszonyulását. Sokszor olyasmiket tapasztalok meg, ami rohanó világunkban egyszerűen ámulatba ejtenek. A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány által meghirdetett fotópályázata is egy kihívás volt. Talán azért is vágtam bele, mert érdekelt, kinek, mi a véleménye Udvarhelyszékről, illetve mit értenek ezalatt.


Tudom, hogy ha egy képet meg kell magyarázni, akkor az nem jó kép, de a szakmai zsűri (Ádám Gyula, Magyar Müvészetért Díjas fotográfus, Hlavathy Károly, Romániai Fotóművészek Egyesületének (AASR) és a Magyar Fotómüvészek Világszövetségének tagja, Takács János, műgyűjtõ) által első díjasnak kiválasztott fotó nekem egy kedves emlék. Petekben jártunk, többedmagunkkal, fotótábor lévén, egyéb dolgunk sem volt, csak fényképezni. Éppen egy kis parasztházat csinosítgattak. Tetszett a falon az árnyék, ahogyan domborul az, és hirtelen észrevettem a meszelőt. Bekattant: az árnyékokat ezzel festették fel. És lefényképeztem, a címe pedig nem is lehetne más egy vidéki fényképésztől :), mint Vidéki grafika.


Nagyon tetszenek a díjazott képek, a Fekete Rékáét emelném ki talán (mit tehetnék egyebet, hiszen vonz a vidéki élet). Jellegzetes felvétel, remek hangulatot varázsol a párát fújó lovak segítségével. Erre szokták mondani, jó időben, jó helyen. Persze azért láttam remekműveket még az első szavazás során, amik kiestek a rostán, és sajnálom, hogy azok nem kerültek bele az első százba. Ez csak az én véleményem, mert a fotózás attól szép, hogy lesznek, akiknek nem tetszik majd a zsűri döntése, és lesznek, akik elfogadják...
Milyen unalmas lenne az élet, ha mindenkinek ugyanaz tetszene!

____________
Díjazottak itt.

Az utcán

<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ...>>>


<<<... ezt a képet Balázs Ödön készítette rólam :) ...>>>

Hazafelé

A külsőrekecsini fotótábor során megismerhettem Urbán Ádámot, blogjában látható néhány, a tábor során készült fantasztikus fotóból. Remélem még felpakol néhányat. Miért volt fontos megemlíteni? Mert neki is köszönhetem ezt a fotót, hiszen, ha nem segít, nem tudok felmászni a fára:).

Külsőrekecsinben jártak...

A KÁFÉ-n olvasható Cseke Gábor írás a külsőrekecsini fotótáborról, ugyanitt látható egy galéria is.

Résztvevők (balról jobbra):

Álló sor: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), süldő* (Külsőrekecsin:), Urbán Ádám (Budapest).
Ülő sor: Ádám Gyula (Csíkszereda), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Veres Nándor (Csíkszereda).
Fekvő sor: jómagam :).

_________________________________
*aki a süldőt nem látná, klikk a képre...

Színes világ

Külsőrekecsinről rengeteg csodafénybe-szabott fotót láttam Ádám Gyulától, aki őszintén, tiszta szívből készítette még akkor, amikor nem volt szabad olyan sűrűn arrefelé menni. Első látogatásom volt ide, érzések kavarogtak bennem. Az első léckerítés, az első bacsó (öreg), a járomba fogott tehén, és ráfos szekere egyszerűen elkápráztatott...

- Ha csak egy világ lenne - gondoltam. - Pedig ahány láb tapossa a földet, annyi félén érezzük rezdülését a nagy kerekségnek.
És a világ ezen része egyszerűen megragadó, ámulatba ejtő, szeretnivaló. Még akkor is, ha ott nem mindenki akarja, hogy szeressék őket. Szeretni kell, mert erősen őrzik hagyományukat, mindenekfelett van a hitük, éjt nappallá téve dolgoznak, és úgy élnek, ahogyan egykor az én őseim is éltek: a maguk kis egyszerűségében.

Színes világ ez, olyan, amit ma, a huszonegyedik század elején már egyre kevesebbet látni. De remélem, ők még tartani fogják mindazt, amiről felismerszik a csángó.