„Csillagászati” ablakok

Folytatva a jégvirágos történetet, érdekes „csillagászati” jelenségekre lettem figyelmes :).


<<<... napkitörés ...>>>


<<<... csillagösvény ...>>>

Ablakok

Az Otthonunk című film megtekintése késztetett arra, hogy a házunk körül lévő jégvirágokat kezdjem részleteiben boncolgatni. A film maga lélegzetelállító. A többnyire légi felvételek a Föld rajzairól hol elkeserítenek, hol felemelnek. De a végén kiderül: van remény! A filmet Yann Arthus-Bertrand rendezte, producere pedig Luc Besson volt.

Téli látomás

Kutyasétáltatás

Juhász-mese

Szól a rádió!

Különös viszonyom volt/van a rádióval. Gyerekkoromban otthon is folyamatosan szólt. Mivel az öreg rádióból csak a lemezjátszó működött, így a modernebb Selenában hallottuk: Magyar Rádió, Budapest, vagy: itt a Szabad Európa Rádió! Persze az utóbbit azért csak úgy tekertük oda, hogy a fülünk rátapadt a hangszóróra. Elégé sercegve-ropogva működött. Bizonyára zavarták. 1989-ben, még sihederként, elszóltam magam az utcán, hogy mit is hallottunk a „szabadeurópában”. Egy illető meghallotta, és máris mutogatni, hájdászkodni kezdett az utcán, hogy így meg úgy a milícia, és készüljek fel, mert jelentést tesz. Fogtam a fejem ugyan, de őszintén, akkoriban még nem mértem fel a kérdés súlyát. Szerencséje volt apámnak, jött a fordulat...

Manapság a rádió autósdolog lett. Nincs semmi extra, csak szól, igaz, hírrrádió, félóránként mondják a friss infókat, de közben szól a zene. Nem tipikusan kereskedelmi rádiós zene.

Minap Flórán Csabával kivonultunk a község két falujába, Dobóba és Vágásba. Állandóan ötletelünk, és állandóan forgatjuk fejünket. Betértünk Regina nénihez, aki kilencven elmúlt. (Sose tudok lemondani egy ilyen lehetőségről). Otthon ült, szólt a rádió. A Mária Rádió. Csendben, nem megtörve, inkább lélekkel hallgatta...

Jégkorszak

Annyit beszélnek mostanság a globális felmelegedésről. És valami lehet, mert odalett a gyerekkorom derékig érő havas kuruccanásai a Paperdőbe, a gyerekek által rendezett szánkóversenyek lehetősége, amikor banikat pótóltunk össze, és egy kg., sokáig csombolygatható, rághatatlan „karamella” volt a fődíj. Lehet benne valami, mert kiskertem virágai közül az egyik boldogan virágzik. Ma már a tél száraz és hideg, decemberben például dörgött és villámlott - amire emberemlékezet óta nem volt példa a környékünkön. A nyár száraz, szeszélyes és forró. A kutamból a víz nyaranta kifogy, pedig még a legnagyobb szárazságban is idejártak a szomszédok egykoron...
A szekértők azt mondják, felmelegedés után jön a jégkorszak. Nem én mondom. De vajon csillogó lesz, vakítóan csillogó?

Szétfutott a ménes

Vackorfák (3in1)

Együttesen, messziről különös táncot lejtettek a dombon. Nem simultak össze, nem is érzelgősködtek, egyszerűen ott voltak: megdőlve, kitőrve, görnyedve. Szomszédok voltak, amolyan tanyasiasan. Az egyik a tetőn tőrt meg, a másik balról lendített, míg a harmadik táncolt a hideg szélben. Együttes látványukat még valaki leste. Távolabbról, büszkén...

Kerít(r)ések

Várday Béla fotói nagyon kedvesek nekem. Én sose tudtam olyanokat készíteni, ezért mindig csodálom a téli hangulatait. Érdemes megnézni a Pixelcseppeit, de a blogját is. :)

Meseerdő