„(...) Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen (...)”
(Vörösmarty Mihály)
2 megjegyzés:
Azta de jó ez a páros!
Üdv
Milyen lírai hangulatod van!:-)
Illenek a fotók a verssorokhoz.
Megjegyzés küldése