Éppen kinéztem az emeleti ablakból, amikor megpillantottam a kosaras bácsit. Az agyamon átfutott a lehetőség, hogy gyorsan kapjam le, hiszen még nálunk sem olyan sűrű a kosarasalakok forgalma. Fentről készítettem néhányat, majd mikor láttam, hogy házal is portékájával, gyorsan kiosontam az utcára. Lesbe álltam, mint macska a bogár előtt. Vártam, vártam, közben már láttam, két helyről is elutasították termékét, megsajnáltam. Gondoltam, egy kosár nekem sem árt, de előtte „bótolni” fogok vele. Amint kilépett a kapun, kattogott a gép. Majd megállt, letette a kosarat és szembe nézett velem. Rövid szóváltás, származási hely után való érdeklődés, meg a szokásos sablonkérdések után az ár felől kezdtem információkat gyűjteni. Borzalmasan drágának találtam az első árat. Mondom, ennyiért megveszem. Nem állt kötélnek, hiszen Udvarhely melletti Máréfalváról érkezett, „és nagyon drága a vonat”. (Megjegyzem, Máréfalvára a gőzös sosem jutott el, hiszen nem nyitogatták nekije a csűrkaput.) Végül mégis elszánta magát, és a két kosárból az egyiket megvásároltam. Míg beértem a kapun, eszembe jutott, – öltözékéből ítélve – lehetséges, hogy ez a bácsi készítette a mesebeli Piroska kosarát is :).
6 megjegyzés:
Egyik galler kint masik bent.... :D
A második kép különösen jó. Abban van az, amiről írsz...
nekem az első kép tetszik, ahogy rápillantottam egy némafilmhős jutott eszembe.
Gumicsizma, élre vasalt nadrág, piroskás pulcsi kitűrt inggallérral - minden ruhatervező rémálma. :)
Szöveggel spékelve mesélnek igazán ezek a képek. Nekem az első a nyerő, azon ajánlja igazán a kosarakat.
Nekem is az első a nyerő. A szerelése tényleg haláli, a piroskás kötött blúz eredeti.:-)
Benne van a tekintetben a értékesítési vágy - ez a legjobb ezekben a fotókban. Szinte hallom amint megkérdezi: Fényképezget Maga, de a kosár árát mikor adja?
Üdv
B
Megjegyzés küldése