Vajon miért érzem azt, hogy kellenek ezek a találkozások. Mindennap látom őket a faluban, nyolcvan fölöttiek. Néha megállok, megkérdezem, hogy vannak, persze szívem mélyén remélem azért, hogy még egy vicces történettel köszönik meg érdeklődésemet. Olyankor a szemükben mintha élettöredékek csillannának fel. Akárhányszor képet készítek róluk, mindig valami mással találom szembe magam. Szeretemtörténeteiket meghallgatom.
7 megjegyzés:
Nagyon ügyes portrék.
A második képen a tekintet fogott meg, az elsőn pedig a kendő emeli ki szépen az arcot.
Köszönöm, Béci!
Szerintem az első a jobb! Nincs olyan drámai hatása mint a másodiknak, de amit mond, azt sokkal finomabban, művészibben mondja. S nagyon tetszik a kompozíció! Gratulálok!
Nagyon tetszik az összes "Mesélő nyolcvanasok". Ebből a kettőből az első a kedvencem.
köszönöm nektek!
Jók a portrék és egyre jobbak lesznek. Lassan elgondolkozhatsz valamilyen nyomtatott formán, ha gondolod szivesen segítek..
Nagyon szépen köszönöm! Valójában nem gondolkodtam ilyesmin.
Megjegyzés küldése