 |
| A bikafalvi hídon merengve lépegető kislány |
 |
| Kopottas „kisbót”, ABC Hodgyában |
 |
| Converse-fíling ugyancsak Hodgyában |
Csaba barátommal megalapítottuk a vidéki fotográfusok csoportosulását :D. Első lépésként műfajmeghatározással rukkoltunk elő: ezentúl a falusi utcaképeket nevezhetitek nyugodtan rusztrítnek (angolosan: rustreet). Azaz a rusztikus és a sztrít összevonásából eredően. Remélhetőleg élnek a nagy fotográfusok és kritikusok is a lehetőséggel :D.
14 megjegyzés:
Az első fotó iskolapéldája lehet az új műfajnak, hisz a rusztikus fahíd és ugyebár a hídon sétáló kislány a szereplői. Persze az előbb leírtak csak akkor érvényesek, ha jól értelmezem az illető műfaj lényegét.
:D nincs kötöttség, lényegében a sztrítfotózás elvein működik, csak nem nagyvárosi körülmények között, hanem sokkal rusztikusabban. Például egy kaszáló öreg bácsika a falu focipályáján, is belefér a kategóriába :D
Az első kép az nagyon tetszik, aztán a második :) Igazi rusztrít fotók!!! :)
Csatlakoznék a csoportosuláshoz, belépő van-é?:)
Köszike!
Tárt karokkal várunk Csaba, belépő nincs, majd fizetsz egy sőrt :P
Sokkal nehezebb műfajnak ígérkezik, mint a "sima" sztrít! A vidékiek sokkal bizalmatlanabbak, egy fotógép megjelenése közfeltűnést kelt. De azt hiszem megéri próbálkozni!
Tovább, tovább még több rusztrít-et akarok!
Ez egyre jobb :). Az első valóban a műfaj mintapéldája lehet...
Szilárdnak- nem nehéz műfaj, nem bizalmatlanok az emberek csak beszélni kell tudni velük. Pl. olyan kisöreggel beszéltem aki a fotótáborosokról a következőt mondta: az a kicsike (fotós) az IGEN, a nagy (magas) latymataggal szót se értettem... városi ember lévén a (nagy latymatag) nem kapták meg a közös témát, hangot stb.
Te Lóránt ez a rustreet nem két s-el kéne iródjon? Russtreet. Én a szalonna mellett igy képzeltem.
Te Csaba! Írhatjuk két ss-el is, azonban az olyan oroszos beütés lesz (RUS-russia), és nem szeretném arrafele hajlítani a műfajelméletet, hanem inkább a mocskos nyugat :D ...
Szerintem egy s, mert "Rural street".
Az én értelmezésemben a sztrít mást jelent. Ha szóba állsz a témával, akkor lehet belőle kitűnő riport-, etno-, vagy portré fotó, de a "street-photography" lényege szerintem az, hogy te ne legyél jelen, mint fotós, hogy semmivel se befolyásold azt a pillanatot, amit megörökítesz. S ezt vidéken sokkal nehezebb megtenni.
Néprajzos ismerősöm életének egyik nagy csalódása jut eszembe most. Évtizedeken keresztül tanította az egyetemen, hogy Xy faluban még a 60-as években is népviseletben vonultak be a legények. S mikor ezt negyven évvel később egy falubeli cáfolta, a prof arra hivatkozott, hogy saját szemével látta, mikor ott gyűjtött. "Hát igen kérem, a Tanár úr kedvért még felvettük a viseletet!". Szóval, kevésbé sarkosan ugyan, de a fotótábor sem a falu mindennapi életét örökíti meg, hanem csak azt, ahogyan egy falubeli egy fotótáborozó jelenlétében viselkedik.
Bizonyos szempontokból így is lehet értelmezni a dolgokat, ahogyan te említed, aoznban szerintem a sztrítfotó nem kifejezetten a a fotós kizárásáról szól, hanem pontosan az ő értelmezésében látott utcai jelenetről. Erről jut eszembe, most olvastam Kálló Péterrel egy jó interjút (lásd itt: http://pixinfo.com/cikkek/interju_kallo_peter), ahol ezt mondja: „Sétálnak az emberek az utcán, és egyszer csak látom, hogy most van az a pillanat, amikor én és a környezetem összeáll.” Azt érzem, hogy ez a sztrítfotózás csakis a nagyvárosi zsongásra vonatkozik sokak szemében, ezért elpoénkodtuk Csabával a történetet létrehozva egy új kifejezést :)). És én is eyg s-el írnám! És a leírtakkal kapcsolatban még elmondanám, hogy nem mindegyik falusi csinálná meg azt, amit te leírtál, azonban tökéletesen igazada van, a fényképezőgéppel közlekedő személy előtt másként viselkednek, de itt jön be az, hogy közvetlenséggel meg lehet nyerni őket.
Really nice pictures!!
Megjegyzés küldése