(Fekete-tenger, Mamaia-Năvodari között, 2017 júliusa)
2017. július 19., szerda
2017. július 16., vasárnap
Halászok a tengeren
Egy hajnali
tengerparti séta alatt ismerkedtem meg Ilie (Pescărie la Ilie, Năvodari) halászcsapatának tagjaival, akikkel
megegyeztünk, hogy kimehetek velük a Fekete-tengerre. Nem is haboztam
sokat, másnap három órakor keltem. A hajnal nem is hasadt, messze valahol még javában dorbézoltak a fiatalok, és a tengerparti sétány
napelemmel működtetett oszlopainak fényében csak a kóbor kutyák
jártak.
A cölöpös halásztelep
– több is van a parthoz viszonylag közel – különleges látványt nyújt még nappal
is, nemhogy a hajnal fényében. A 11 méter
hosszú rudakat szélcsendes, áramlatmentes időben lehet leereszteni a
tengerfenékre, körülbelül 1,5-2 méter mélyre süllyesztik a homokba, majd ezekre
feszítik ki a halászhálót – tudtam meg a halászoktól.
A reggeli
gyülekező után halászruhába öltöztek – rám is adtak egyet –, közben halk imát hallottam...
Elemlámpa fényénél vonultunk a csónakokhoz. Nekik rutin, engem, aki sosem
hajózott-csónakázott a tengeren, izgalommal töltött el. Meg is kérdezték: – Tengeribeteg voltam? A bajszom alatt válaszoltam: – Eddig még nem!
Elindultunk! A
halászcsónakot, a nagyobbikat, egy kisebb motoros csónakkal vontatják a
telephez, közben viccelődnek, élcelődnek egymással. Körülbelül tíz perc utazás után
odaérünk és elkezdődik a hálók felhúzása. Utasítások sora, néha morgások hangzottak
fel. Az első hálónál hal van, mint mondják, nem is kevés. Mielőtt a csónakba mernék a
halakat, ki kell hajtani a hálóból a medúzákat. Nagy a sürgés-forgás, látszik, mindenki érti a dolgát, csupán egyszer hallom: – Vigyázz, mert
kiszabadulnak a halak!
Mire feleszméltem
a hajnali fény látványából, már fordultunk is vissza a partra. Ilie, a vezető
telefonja megszólalt: kereskedők érdeklődtek a fogás felől,
érdemes-e kijöjjenek hozzájuk. (Mert nem mindennap van hal a hálóban.)
A napkelte a
parton felállított válogatóasztal mellett ér: elkezdődik a szortírozás, mérés, jegelés. A fogás között
van európai szardella (hamsie), sprotni, bajuszos vörösmárna, közönséges mérgesrája, apró rákok és
egyebek. A kereskedők a megvásárolt apró
halakat ízletesen megsütik, muzsdéjjal, citrommal árusítják a turistáknak.
Például
nekem...
Széljárás-ellenőrzés...
Kihajózás...
A halásztelep...
A hálók felhúzása...
Halak kimerés...
A telep másik fele...
A kábelek segítségével közlekednek a halászok, hogy a lapátcsapkodással ne riasszák el a halakat...
Egymásra is kell figyelni...
A hálók visszaeresztés...
Irány a part...
Partraszállás...
Halhordás...
Halak válogatása...
Halvásárlás...
Ivan, a lipován halász...
Pihenő...
A madarak is megéheztek...
Turisták elhagyott szemüvegei...
A halászat...
Valahogy így néztem ki a partraszállás után :)
(Năvodari, 2017 júliusa)
2017. július 3., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)