A zenélő Feri bácsi

 Ida néni...

Feri bácsi...

 (Bencéd, 2018. november 24.)

A 20. alkalommal szervezett, Az ekhós szekér nyomában nevezetű amatőr színjátszó találkozó szünetében indultam felfedezni Bencédet, a 180 lelket számláló kis falut, amikor az utcán meghallottam, valaki zenél egy házban. Kíváncsiságom elnyomott minden szemérmetességet, nem sokat tétovázva bekopogtam az ajtón. Az előszobában egy idős hölgy hallgatta, amint férje éppen szaxofonon játszik. Szerintem láthatták, mennyire felragyogott a tekintetem, mert ők is mosolyogtak az ábrázatomon. Gyorsan be is mutatkoztam, és már az ajtó között nekifogtam fényképezni. A 86 éves Pap Feri bácsi és neje, Ida néni talán az egyik legidősebb lakói Bencédnek. Feri bácsi valamikor, fiatal korában citerázott, de mostanában inkább a szaxofon foglalkoztatja: „Míg fiatalabb voltam, kevesebb időm volt zenélni, hiszen a család volt a fontos nekem, és a munka sem engedte, de mostanában megtanultam a szaxofonon játszani, előtte csak citeráztam. Akkoriban járogattunk zenélni, csűrdöngölőt játszodtuk, és díjat is nyertem a CAP-nál. Mostanában unalmamba veszem elé, és gyakorolok” – meséli mosolyogva.
Próbálom megérdeklődni, kettejük életének kezdetét is, de nagyon egyszerűen leráznak. A csehétfalvi Ida nénit egy bálban ismerte meg Feri bácsi, sokat nem udvaroltak, talán egy fél év se kellett, és egybe is keltek. Négy gyerekük született. Egyikük, aki éppen Skóciában lelte meg megélhetését, ő hozta az apjának a hangszert, amit – elmondása szerint – nagyon megkedvelt.
Kedvemért elővette a beporosodott citerát is, a maga egyszerűségével életet pengetett belé, én meg csak tátottam a számat. Alig tudtam szóhoz jutni, mikor elköszöntem. Az öreg megtudva, mi járatban vagyok a faluba, szép ruhát vett, és „eléjött” a kultúrba nézőnek. Mielőtt beült volna, Makkai Ilkei Ildikó unitárius lelkész elkérte a gépet, és készített kettőnkről egy képet...