A mozgalmas tengerparti, állandó maszkos-védekezős nyaralás Costinesti-en bizony nem telt el úgy, hogy ne vegyem elő az édesanyámtól örökölt FED5B filmes fényképezőgépet Ilford FP4 Plus filmmel, de velem volt még a Flexaret IVA középformátumú, ugyancsak filmes gép. Mivel itt nem találtam halászokra – eskü, sokat kerestem őket, de a legközelebbi csapat is kilométerekre lehetett tőlem, valahol Eforie Sudon –, így nem maradt más hátra, mint örömmel fényképezni a tengert, a roncshalmaz Evangeliát, feredő-napozó közösséget, akik néha tengerben úszó szeméthegyek, homokba tiport, amúgy szemetesbe való cuccok között élvezték a tenger moraját. A filmes fotózás öröme – annak ellenére, hogy már kezd kikopni köztudatból az agyonbuherált mobiltelefonoknak/fényképezőgépeknek köszönhetően – bizony a világon még kemény magnak nyújt élvezetet.
Filmessel is terveztem a nyaralást, meg úgy, hogy legyen benne minden, ami a tengerpart örömét, bánatát hozhatja. Kismillió ember megy el minden évben oda, és a hajnalokon mégis sokan magányosak, a szelfizésen, magamutogatáson kívül már nem érdekli a tovább, mert ugye a kép is egyszer csak elsüllyed a görgethető világhálón... Talán így is van rendjén...
(Costinesti, 2020. augusztus 27.–szeptember 2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése