Mezei látomás

...avagy az út, ami nem visz sehová?

Határtalan

____________________________
Sebestyén Márta: Tavasz, tavasz

Vég

tavaszodik.pont

(klikk a képre, és látszik a pont :))

Hóviráglesen

<<<... ...>>>

<<<... súghatok valamit? ...>>>

Tavaszodik

Felhőpásztor

Jelek

<<<... földi, szürke, globalizált jel ...>>>



<<<... az özönvíz utáni szövetség ...>>>

Tavaszi festmény

<<<... ...>>>

Apróság nőnapra

<<<... erdei iszalag ...>>>

Mivel nem volt virág, így küldök virágmagokat. Csak keljenek ki! :)

Utolsó út

<<<... ...>>>

Az utakat néha lezárják, a nyomokat belepi a hó, a feledés. Mennyire könnyedén oldja meg a dolgokat a természet. A vég a megújulást rejti magában. Remélhetőleg.

Budapesten Kányád község

<<<... Fotók: P. Buzogány Árpád ...>>>

A Kányád községi fotótábor anyaga kijutott Budapestre. Négy napon keresztül – a Hungexpo Zrt. híre szerint – közel 40.000 látogatója volt az Utazás 2009 turisztikai kiállításnak és vásárnak, melynek keretén belül zajlott az I. Európai LEADER Expo is. Kányád község is képviseltette magát ezen a rendezvényen, és a fotótábor anyagát is magával vitte.

A fotótáborban részt vettek: Ádám Gyula, Veres Nándor, Vitos Hajnal (Csíkszereda), Czire Alpár (Székelykeresztúr), Flórián Csaba (Béta), Fülöp Lóránt (Agyagfalva), Hlavathy Károly (Sepsiszentgyörgy), Tóth Zsuzsanna (Hatvan), Balázs Ödön, Magyari Hunor (Székelyudvarhely), Molnár Attila (Tekerőpatak)

Üdvözlet Gyula bácsitól

<<<... Légy üdvözölve ...>>>

Miután megjártuk magunkat a székelyzsombori várban, nem voltunk restek, és elindultunk egy kis sétára a faluban is. Gyula bácsi volt talán a harmadik ember, akivel összefutottunk az utcán. A fényképezőgépek kattogtak-csattogtak. Háttérben folyamatosan velünk volt, és miután beültünk az autóba, boldogan intett nekünk, mint régi ismerősöknek.

Mindennapi (házi)kenyér

<<<... verés után így néz ki a mindennapi betevő ...>>>


<<<... ez már a következő „áldozat” ...>>>


<<<... ennek a kalácsnak fele a gyomrunkban „landolt” :) ...>>>

Székelyzsomborról visszafele jövet Balázs Ödinek eszébe jutott, van egy közös ismerősünk Homoródszentpálon: Gábor Balázs. Aki nem mellesleg nagyon tehetséges népművész, fafaragó. Több faragott székely kapu is a keze munkáját dícséri. Faldíszei sok házban megtalálhatóak. Felhívtuk telefonon, hogy éppen átutazunk Szentpálon, és van-e kedve találkozni. Csapot-papot hagyva gyorsan hazairamodott. Mi meg vártunk a kapu előtt, ugyanis behemót kutyájuktól nem mertünk bennebb menni. Jellegzetes kopoláshangot hallottunk, mintha kenyeret vernének. És nem is tévedtünk, mert Balázs 70 feletti nagymamája éppen a sütőben sürgött-forgott, és kenyeret, kalácsot sütött a családnak.
Sehol a világon nem fogadnak munka közben ekkora szeretettel, mint Vilma néni tette. Számára a három fényképezőgép kattogása is mintha hozzátartozna a kenyérsütéshez. Állandóan mosolygott, közben verte a kenyeret. Mi meg csak pislogtunk, mint béka árvízkor: a Jóisten küldött hozzá – gondoltuk.
Megittuk a kávénkat, megettük a kalácsunkat, majd Balázs nekem adta a kalács felét, Ödi és Csaba pedig egy-egy fél házikenyérrel feltarisznyálva indult haza...