A nyárikonyha egyik szegletét sötétkamrává alakítottuk a feleségemmel :D, ahol felállítottam a nagyítót, hívótálkákat rendeztem el. A múlt hét végén Brassóban készítettem jónéhány lyukkamerás képet egy projekthez. Erre még visszatérek. Néhány itt látható: http://camera-obscura.aminus3.com/ Amitől legjobban féltem, az az volt, hogyan fognak nézni rám az emberek az utcán. De kellemesen meglepődtem, szerintem Brassóban nálamnál megszállottabbak is jártak :).
Körbekerítjük magunkat. Vagy azért mert félünk, vagy mert féltünk, vagy birtokjelzés értékeként. Később az idő segít megoldani az elfoglalt területek helyzetét. Így keletkeznek a rések. A kerít(r)ések.
"Ámde hirtelen, a világosság kristálylépcsején, a ragyogás bejáratában, magányos árnyék tűnt fel, s éhesen az ünnepség asztalához osont, a vendégek lábához kuporodva.
Senki se törődött vele. >>Egyék, lakjék jól - gondolták magukban -, ha másból nem, a fény lehulló, asztal alá gurult morzsáiból."
„Szokásban van-e még a lombok jámbor tereferéje, vagy vacogó félelem, sorvasztó civakodás, ágrólszakadt levelek siráma lett a hajdani harmóniából?” (Kányádi Sándor: Őszi elégia)
Szüreti bált tartanak a décsfalvi-agyagfalvi fiatalok. A lovakat díszítik, embereket fényképezek. A csőszök báli meghívás céljából járják a szomszéd falukat. Én is ülök a szekéren, és várom, lesem, kik néznek ki a házból a zenére. Van aki csak az ablakig jut el, de azért sok helyen egész család nézi a fiatal bálozókat.(Sorozat itt vagy klikk a képre)
A hétvégén a décsfalvi fiatalok szerveztek szüreti bált. Az, hogy telt ház volt, azt hiszem kevés. Közben láttam, hogy Flórián Csaba barátom is frissítette blogját, ugyanebben a témában. Nagyon érdemes odamenni.