Hol a koronám?

Mit üzen a Nagy-Küküllő?

Ez lenne a válasz?

Tulajdonképpen lyukkamerázni indultam a Nagy-Küküllőre – horgászni ugyanis nem tudok. Aztán séta közben elborzadtam. Nem mintha az én dolgom lenne ezeket látni, de szembesültem azzal, amivel nem kellett volna.

A Föld napja lejárt (április 22.), ahogyan a Víz világnapja is odalett (március 22.), de még van a Madarak és fák napja (május 10.) és még sok más nap, ami éltető környezetünkhöz köthető.

Környezetvédelemhez köthető még az adóbevallások határideje is, amikor környezetvédelmi egyesületek – és nemcsak – százai kérik a jövedelmem két százalékát. Kérik, követelik és közben azt látom, hogy a környezetünk védelme odalesz. A hivatalokban például elintézték, hogy havi 18,19 lejért a szemetemet egy hónapban egyszer elvigyék. Közben a környezetem csak romlik. Mindenki mutogat valakire/valamire. Én a szemétre mutogatok. Egész hálószobát találtam a Küküllő partján, Coca-Colás ládától a pillepalackig, de a televíziótól, a biliig és vécéig, minden fellelhető. Én is mutogatok, ugyanis az én szemetemet, – már ha ilyen sokat fizetek, és a választottjaim nem az én érdekeimet nézték – marha lennék nem elvitetni. Azonban azokat, akik kiviszik a Küküllő mellé, törvénytelenül, szennyezve a környezetüket, a hivatalnokok nem büntetik, mert „nem láttuk, ki lehetett, és kevesen is dolgozunk, mna meg ennyi pénzért?”, a környezetvédelmi egyesületek meg zajongank, hogy haldoklik a környezetünk, de nem látom, hogy mozdítanának annak érdekében, hogy élhetőbb legyen ez. Én is áldoznék egy napot a takarításra, és ha még tízen, tizenöten lennék, egy iskola vezetői is úgy gondolnák, elképzelésem szerint megoldható lenne, de ők csak a két százalékomért kuncsorognak, közben Küküllő fehér zászlót lenget.

Megkérdezték tőlem, ezzel a bejegyzéssel mit érek? Válaszom egyszerű volt: semmit! Semmit, mert nem én váltom a meg a világot, de ha egy cseppet, csak egy pindurkát figyelnénk arra, hogy mit teszek, akkor talán élhetőbb lenne a környezetem, és a nyári kánikulában talán újból lehetne fürödni a Nagy-Küküllőben....

(A képek Décsfalva és Bögöz között készültek. Nehéz lenne azt a mennyiséget ábrázolni, amit én láttam.)

Coca-Colás láda a parton


Száradó lepedők (rongyok) a partszéli faágon


A lepedők talán ehhez az ágyhoz tartoztak


Egy bili is kikerült


meg egy focilabda is...

A Küküllő meg fehér zászlót lenget...

Lyukkamera napja/pinhole day

Tegnap volt a Lyukkamerás Fényképezés Világnapja, amikor is mindenki készíthetett fotókat, amelyekből egyet feltölthetett erre a honlapra: http://www.pinholeday.org/ Én is elmentem a Nagy-Küküllőre, készítsek néhány lyukkamerás fotót. [Az már egy másik sorozat tárgya, hogy a Küküllő partja hogyan néz ki :(. Borzasztó látvány volt. Ilyenkor nincs se hivatal, se környzetevédő ONG, se illetékes?]. Visszatérve a lyukkamera napjára: ITT láthatók azok a fotók, amelyeket feltöltöttek már a résztvevők, természetesen ez még bővülni fog!
(Ez meg az én beküldött fotóm :D)

És irtó szerény lennék, ha nem jelölném be a lyukkamerás blogomat :)

Húsvétra kis semmiség

Kellemes húsvéti ünnepeket!
Paşte fericit!
Happy Easter!

(kis semmiségek)

Vas-macska

(Utólag jutott eszembe, hogy a Rontombontom cím helyett a Vas-macska mégiscsak jobban illik.)

Ooooolimpia, te részeg :D

(részeges olimpiai karikák:D)

(Seagullal készült képek még itt)

Költészetnap lyukkamerával

„Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.”

(József Attila: A Dunánál)

____________________________
(Más lyukkamerás képek itt)

(Le)nézetek a templomtoronyból

Harapós kutya

... avagy vidéki vonalkód 2.

(itt az egyes)

Mezei közvécé

Eredetileg kísérletezni indultam a határba. A 6x6-os Seagullba 35 mm-es filmet fűztem teszt gyanánt... Közben rengeteg ibolyát találtam...


Az egyik kedvenc fám felé vettem az irányt...


... és egy bokor mögé rejtett mezei közvécére bukkantam :D.