Jégkorszaki látogatás

A múlt hét elején telefonon hívott Lehel, hogy a hét végére időzítsünk egy fotostúrát. Szombat délelőtt a fiammal beültünk az autóba, Lehelt Udvarhelyen betessékeltük magunk mellé, és nyomás Deság felé. Mindenre számítottunk a Hargita lábánál, csak arra nem, hogy éppen hó nem lesz. Sebaj, gondoltuk Lehellel, továbbhaladtunk a zetevárlajai gáthoz. Ott legalább jég, hó és hideg szél is lesz :). Úgy is történt.

Lehel előkapta az aranyozott, limitált kiadású Pentaxát, én elő a szerényebb 400 D-met, és elkezdtünk fotózgatni. Mindketten megrögzött szűrőmániásak vagyunk, így előkerült az átmeneti dohány- és szürke szűrő. Aztán fotóztunk.

Elváláskor megegyeztünk, következő állomásunk, nagy hó esetén Sikaszó lesz. Csodálatos így is az a vidék.

A gát felé is volt látnivaló...





Jégkorszaki hangulat, repedező
jégszőnyegek és vonalazások...










Az átmeneti dohány látványosan megdobja az eget,
és húhúú, de messze még a napnyugta :))

Három évre a papásszüléstől

....::::....



...:::...


...:::...


...:::...


...:::...

2005. január 22., szombat: hajnali fél öt magasságában a párom ébreszt. Jönnek a fájdalmak... Kipattantam az ágyból, segítettem neki felöltözni. Mivel térdig érő hó hullott, az udvaron parkoló autóról le kellett söpörni azt. Ezzel is telt az idő. Szinte tudtam, hogy az autó most nem csúszik meg a letakarítatlan úttesten. Tapostam a gázt. 70-80-al mentünk.

Udvarhelyen a Kossuth utca sarkán éppen akkor ment el a hóeke. A nagy hó sárgásan ragyogott az utcai világítástól.

Sürgösségi osztályra mentünk, ott vizsgálták meg a nejemet. Majd felvitték az emeletre. Engem még nem engedtek be.
Lent a kávéautómata csendesen burrogta ki magából a fekete nedűt. Kimentem az ajtó elé, rágyújtottam. Súlyos perceket vártam, aztán rávettem magam, és én is felmentem a szülészetre. Álltam az ajtó előtt néhány másodpercet, mikor kinézett az egyik nővér és szólt: bemehetek. Az öltözőbe vezetett és rámadták a sterill ruhákat, maszkot és sisakot. Már bent volt a vajúdóban. Feküdt, piheget.
Jöttek a fájdalmak, elmúltak. Injekció. Újra fájdalmak, erősebbek, gyengébbek... Majd az asztalra fektették.

Simogattam a fejét, és bíztattam. Azt mondtam, amit a szülésznő mondott... Igyekeztem nem láb alatt lenni, nehogy kipakoljanak onnan, ugyanis a kórház szabályzata szerint ha a szülészdoki úgy dönt, akkor ki is küldheti az apát.
Innentől kezdve nem éredekelt az idő... És egyszer csak megláttam őt, meghallottam a hangját. (azóta is azt hallom, hallgassak, mert én láttam először :).

2005. január 22., szombat, 9:14: megszületett Balázs...

2008. január 25., csütörtök – Eltelt három év attól a pillanattól, amikor azt mondtam: meglátni és meghalni :).

Korcsolyázás a rugonfalvi halastónál

Emlékeimben a nagysikerű, bakancsra felkulcsolható korcsolya jutott eszembe, amikor Balázssal elmentünk a rugonfalvi halastóra. Balázs háromévesen, zokszó nélkül, élvezettel próbálkozott a korcsolyával, nekem pedig eszembe kellett jusson, hogyan is kell azt tenni :).

Persze röpke egy óra után le kellett húzzuk mindketten a korcsolyákat, mert annyira elfáradtunk. Ő hazafele a babaülésben el is aludt, az udvaron a kocsiban közel egy órát szundított.

Persze, most is elővettem a fényképezőgépet, hiszen anélkül alig megyek valahová.

...:::...


...:::...


...:::...


...:::...

Gondolatok 1.

...::...



...::...


...::...

„A nagy hideg legyőzi a meleget,
a fagy legyőzi a forróságot;
aki ismeri a tisztaságot
és ismeri a nyugalmat,
az rendet teremt az égalattiban.”

(Lao-ce: Tao Te King)

Első nap

...:::...


...:::...

Nagyon szeretem a szomszédom háza előtt álló fűzfát. Minden évszakban csodálattal nézek rá. Ma valahogy ilyen a hangulatom... Hosszasan elmerengek képeken, idézeteken, gondolatokon. Blogokat olvasok. Érezni akarom az új év rejtélyes és új lehetőségeit. Merengek és tervezek... Boldogan, hangulatosan...