Gyopár-tánc

<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

Gyomlálgatás, rendezgetés, rakosgatás közepette hirtelen eszembe jutott, hogy a kiskertemben élő gyopárt eddig még nem is fényképeztem le. Nagy fekete homályok gyűltek a fejem fölé, és gondoltam, ez pont jól jön, hogy ne legyenek mély árnyékok a virágon. Kaptam a gépet, felcsavartam az obira a close up előtétlencsét, és nyomás a kiskertbe…

Mindig ámulok a teremtményeken, melyek ott vannak elérhető közelségben, csak nem hajolok le hozzájuk – jó közel –, hogy lássam részleteiben is. Pedig néha még az aurájukat is megpillanthatom…

Portrék a Pusztáról

<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

Nem mindennapi lehetőség volt eljutni egy olyan közösségbe, amelyik egy teljesen más világot jelent a számomra. A Pusztai romatelepen alig volt otthon néhány felnőtt, amikor ott jártunk, de a gyerekarcok mindig varázslatosak tudnak lenni. Nem tudom, mit képzelhettek rólam, mert volt, aki kérte, hogy filmezzem le őket is, mások pedig ölelkezve kérték, hogy fényképezzek, de akadt olyan is, aki sajnáltatva magát elmondta, hogy őket minden évben lefilmezik, de nem hoznak nekik semmit cserébe. Meglepő – talán megkockáztatom – ijesztő az életmódjuk, midennapjaik jónéhány évre visszaveti őket a társadalmunk szocializációs ranglétráján. Voltak helyzetek, amikor az afrikai benszülöttek életét bemutató NG-képkockák villantak fel a fejemben, és voltak olyan körülmények, amikre azt mondtam: ez már nem a XXI. század. Hogy kiben, melyik népcsoportban, nemzetben van a baj, azt majd hosszú ecsetelés során a történelemkönyvek eldöntik, nem az én reszortom ilyeneken morfondírozni, de az arcok szinte egytől egyig egészen jellegzetes világot sugallnak, ahová nehéz bejutni…


________________________

Riport a telepről az Udvarhelyi Híradó honlapján.

Romatelep-látogatás

<<<... naiv művészet egy ház falán ...>>>


<<<... érdekes kompozíció, ablakon innen és túl ...>>>


<<<... amíg a ház ura dolgozik, az asszony vigyáz a gyerekre ...>>>


<<<... ugyan van tévé és mosógép, de csak akkumulátorról működik, mert nincs elektromos áram ...>>>


<<<... a telep utcái éppen nem üresek, de ez most így alakult ...>>>


<<<... vajon ki a főnök a közösségben? ...>>>


<<<... sokan meglátták volna ezt a helyzetet, de ez most én voltam ...>>>

<<<... és sokan szerettek volna képbe kerülni ...>>>

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kollegámmal elmentünk a Galambfalva községhez tartozó, közel 200 fős romatelepre (ahogyan a helyiek nevezik: Vadgalambfalvára) riportozni. Érdekes világ, különleges hangulat, és remek lehetőség szociózni... A polgármester volt az idegenvezetőnk. Sok mindent megtudtunk, sok minden érdekelt, és az tuti, hogy visszamegyek még oda...

A galambfalvi kecske Londonba megy

Május vége volt a beküldési határidő a Brit-Román Kereskedelmi Kamara által meghirdetett, „Looking at Romania. Through Rose Tinted Lenses” című fotópályázatnak, amit 10 éves fennállásuk évfordulójára hirdettek meg. Tematikájának lényege, hogy Románia pozitív oldalát is megismerhessük (szerintem negatívból van elég). A fenti kecske és még egy másik képemet beválogatták 148 kiállítási anyagba, ami a British Days in Romania című rendezvénysorozat ideje alatt (június 12-20. között) volt látható a bukaresti Howard Johnson Grand Plazában. Díjat ugyan nem „mekegett”, de az év végén jelen lesz Londonban a Román Kulturális Intézet falán is. Aki MAJD arra jár, nézze meg!
A díjazottak között szerepel: Kisgyörgy Tibor (Sepsiszentgyörgy - második díj); Incze László (Csíkszereda - harmadik díj), és különdíjat kapott Nagy Melinda is (Torda).

(A díjazott képeket itt lehet megtekinteni.)

Vargyasi látogató

<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

Egy ismerősömmel felkerekedtünk, és ellátogattunk Vargyasra. Ámultam-bámultam a vidéket, az valami csodálat, milyen és mennyi szépség veszi körül a települést. Megálltunk az állítólag lezárt kőfejtőnél, hogy néhány fotót készítsek a már messziről is vöröslő szikláról. Méltóságteljes pózt kerestem, egyben érzékeltetni akartam, hogy ember alkotta tájseb is. Megnyugtató volt látni, hogy élet is van a környéken, gyönyörű élet, és a környék zömében sértetlen. Így eldöntöttem, hogy az őszi lombok, színek lesznek a legvarázslatosabbak, ekkor mutatkozik meg a táj szépsége – de ezt majd ősszel. Most azonban virágzó mezőkkel ékesített szépségekbe „botlottunk”…

Gyerekportrék – óvodások évzárója

<<<...>>>



<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

A fiunkat néhány hete be-bevittük az oviba, hogy szokja a környezetet. Az óvónő is örömmel fogadta, sőt Balázs nagyon megkedvelte őt. Álmainkban sem gondoltuk volna, hogy néhány hetes ovizás után aztán a legény még a színpadra is feláll, és szerepel a többi kiscsoportossal együtt. Megtette.

A tegnap volt az ovisok évzáró előadása az agyagfalvi kultúrotthonban. Annyi csillogó szemű gyermek volt ott, hogy az előadásról jóformán nem is készítettem képet. Ők ragyogtak mindenütt, eszembe juttatva az őszinte, csillagszemű gyerekkoromat, gondtalannak hitt életemet. Csodálatos az egyszerűségük, teljes természetes pompájuk, ahogyan el tudnak révedni, ahogyan tekintetükkel keresnek valakit, ahogyan örülnek… Kellenek ezek a pillanatok, amikor szinte telt ház előtt játszanak a gyerekek, és az óvónők türelme és hozzáértése felcsillan… Mi, szülők pedig csak tátjuk a szánkat…

Virágos hangulat

<<<...>>>

Még a múlt héten szedtem egy nagy csokor mezei virágot a feleségemnek a kirándulásom során. Mert nagyon szereti ezeket. Ma fedeztem fel, hogy különös alakzatban vannak. Megtetszett és fényképeztem. Amúgy is virágos a hangulatom így péntek 13. fejében.

A mező színei

<<<...>>>


<<<...>>>


<<<...>>>

Ha csendre vágyom, mindig „kéznél van” egy kis séta a falu határában. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy a világnak mennyire apró kis lénye vagyok. A színek, hangok elvarázsolnak és megnyugtatnak. Azok a pillanatok már holnap nem jönnek vissza – ezt tudom!

Életet és fénypillanatokat örökítek meg magamnak azért, hogy később, talán 30-40 év múlva megnézhessem…

Görögkék falusi hangulat

<<<... görögkék hangulat Vágásban...>>>


<<<... Dobói utcarészlet...>>>


<<<... Béta a magasból...>>>


<<<... a vágási „tölgy”, Imre bácsi igaz csak 83 évesen (a 300 esztendősökről is készült, de nekem nem tetszenek:))) ...>>>


<<<.....>>>


<<<.....>>>

Béta, Dobó, Vágás felé jártam ma a fiammal. Egy nemrégen találkozott ismerősünkhöz igyekeztünk látogatóba –, aki nem mellesleg még kifejezetten jó fotográfus is – csak sajnos nem találtuk otthon. Melózott. Így a fiammal, elindultunk a három falut megnézni. Fentről kezdtük, Vágásban álltunk meg néhányszor, majd Dobó következett, és legvégül, igaz csak madártávlatból, Béta maradt.

Vágásban megismerkedtünk Imre bácsival, akinek a lépcsőfeljárója amolyan görögkékben úszott, és nem hagyhattam ki. Sok mindenről beszélgettünk, és közben még a felesége is megérkezett. Imre bácsiról készült néhány közeli, nagylátószögő felvétel, mert – egy bétai (blogja itt) ismerősőm a mesengeren találóan fogalmazott – olyan mint egy tölgyfa.

Csodálatos vidék: nyugodt, csendes, gyönyörű kilátással megáldva.

Az már biztos, még fogok arra menni!

Fekete-fehér

...:::...


...:::...


...:::...


...:::...

Ma kezembe került egy gyönyörű katalógus. Szinte minden kép fekete-fehérben készült. Egy barátom készítette a fotókat, őt egyszerűen glamour-szakinak nevezném, Székelyudvarhelyen nem sokan űzik ilyen szinten ezt a mesterséget. Egy Nikon F100-assal, fekete-fehér filmre készíti jobbnál jobb fotóit. Erőst kedvet kaptam hozzá, hogy ff-ben kísérletezgessek. Mert hát ez olyan trendi, és bárki, aki ért egy kicsikét a képátalakító progikhoz, megengedheti magának a „művészieskedést”. Kisgalambfalva, környéke és emberei mind átalakultak fekete-fehérré. Elvettem a színek által hordozott zsúfoltságot, kiaknáztam a kontraszt erősségét, mert tényleg ilyen hangulatom volt…