<<<...>>>
<<<...>>>
<<<...>>>
<<<...>>>
<<<...>>>
<<<...>>>
A fiunkat néhány hete be-bevittük az oviba, hogy szokja a környezetet. Az óvónő is örömmel fogadta, sőt Balázs nagyon megkedvelte őt. Álmainkban sem gondoltuk volna, hogy néhány hetes ovizás után aztán a legény még a színpadra is feláll, és szerepel a többi kiscsoportossal együtt. Megtette.
A tegnap volt az ovisok évzáró előadása az agyagfalvi kultúrotthonban. Annyi csillogó szemű gyermek volt ott, hogy az előadásról jóformán nem is készítettem képet. Ők ragyogtak mindenütt, eszembe juttatva az őszinte, csillagszemű gyerekkoromat, gondtalannak hitt életemet. Csodálatos az egyszerűségük, teljes természetes pompájuk, ahogyan el tudnak révedni, ahogyan tekintetükkel keresnek valakit, ahogyan örülnek… Kellenek ezek a pillanatok, amikor szinte telt ház előtt játszanak a gyerekek, és az óvónők türelme és hozzáértése felcsillan… Mi, szülők pedig csak tátjuk a szánkat…
5 megjegyzés:
nagyon jók a fotók. a fiutoknak szép ovis éveket.
Köszönöm, illetve köszönjük szépen.
nagyon jok! amugy fekete feher gyerekportrek sokkal jobbak szoktak lenni mint a szinesek, nekem is, es latom neked is, vagy legalabbis ezek biztosan.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megnézted! A potrték nekem – legyen gyerek vagy felnőtt – valamiért jobban tetszenek fekete-fehérben.
Őket nézve bíznunk kell a jövőben!
Megjegyzés küldése