SZKA-fotópályázat

Számomra a falu életforma. Az egyszerűséget, a falusi életvitelt – lévén, hogy én is ott élek – lesem állandóan. Mindig megragadnak azok a pillanatok, amikkel bekeretezhetek egy remek vidéki képet. Viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy én vagyok a falu amatőr fényképésze. Szándékosan nem írok fotográfust, mert azért ahhoz több kell. Szeretem a falu részleteit, az emberek viszonyulását. Sokszor olyasmiket tapasztalok meg, ami rohanó világunkban egyszerűen ámulatba ejtenek. A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány által meghirdetett fotópályázata is egy kihívás volt. Talán azért is vágtam bele, mert érdekelt, kinek, mi a véleménye Udvarhelyszékről, illetve mit értenek ezalatt.


Tudom, hogy ha egy képet meg kell magyarázni, akkor az nem jó kép, de a szakmai zsűri (Ádám Gyula, Magyar Müvészetért Díjas fotográfus, Hlavathy Károly, Romániai Fotóművészek Egyesületének (AASR) és a Magyar Fotómüvészek Világszövetségének tagja, Takács János, műgyűjtõ) által első díjasnak kiválasztott fotó nekem egy kedves emlék. Petekben jártunk, többedmagunkkal, fotótábor lévén, egyéb dolgunk sem volt, csak fényképezni. Éppen egy kis parasztházat csinosítgattak. Tetszett a falon az árnyék, ahogyan domborul az, és hirtelen észrevettem a meszelőt. Bekattant: az árnyékokat ezzel festették fel. És lefényképeztem, a címe pedig nem is lehetne más egy vidéki fényképésztől :), mint Vidéki grafika.


Nagyon tetszenek a díjazott képek, a Fekete Rékáét emelném ki talán (mit tehetnék egyebet, hiszen vonz a vidéki élet). Jellegzetes felvétel, remek hangulatot varázsol a párát fújó lovak segítségével. Erre szokták mondani, jó időben, jó helyen. Persze azért láttam remekműveket még az első szavazás során, amik kiestek a rostán, és sajnálom, hogy azok nem kerültek bele az első százba. Ez csak az én véleményem, mert a fotózás attól szép, hogy lesznek, akiknek nem tetszik majd a zsűri döntése, és lesznek, akik elfogadják...
Milyen unalmas lenne az élet, ha mindenkinek ugyanaz tetszene!

____________
Díjazottak itt.