Boldog új évet!

„Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Kereszt, bajuszpödrés, kalapemelés...

Utazás poladroid világába

Poladroid kísérletek. Hangulatukban
érdekes digitális módosítások,
egy egyszerű kis progival. Itt
pedig egy jó kis rajongótábora
van a digitális eljárásnak.

A pásztor türelme

Képeslap helyett

„Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngéd-séggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi 'célszerű', mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba.”

Márai Sándor - Jégvirág

Áldott karácsonyt mindenkinek!

Sci-fi

A Kalonda esti fényei...


Farkaslaka és Székelyudvarhely egy picikét másképp

Természetesen a feleségem vezetett, én meg játszadoztam :) miközben Szovátáról jöttünk Agyagfalva fele. A fiam meg horkolt a hátsó ülésen :)

Bambi a kiállításmegnyitón

Bambi, a tárlatkedvelő...


A Tanulók Házának Népi Zenekara


Mi is tapsoltunk (Balázs Ödön, én, P. Buzogány Árpád, Benyovszki Lajos, Czire Alpár és Teutsch Alpár. A fotót Flórián Csaba készítette)

Az 550 éves Székelykeresztúr egész évben ünnepelt. Ezalkalommal szerveztek májusban fotótábort a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal karöltve, hat meghívott fotóssal. Decemberre időzítették a fotótábor válogatott anyagának kiállítását a helyi Molnár István Múzeumban. Az eseményre december 13-án, Luca napján került sor. Egy különös eseménnyel egybekötve. A helyieknek ugyan nem nagy szám, de nekünk annál izgalmasabb volt Bambi, az őzike jelenléte a kiállításon. Tudni kell róla, hogy árvaként került a múzeumhoz, és ott felkarolták. Az eseményen a Tanulók Háza Népi Zenekara is egy rövid előadást tartott, valamint helyieknek a szovátai Sánta Csaba által tervezett emlékérmek átadására is sor került. Köszöntőbeszédet Benyovszki Lajos mondott, majd P. Buzogány Árpád méltatta a kiállítást, utána Rafai Emil polgármester értékelt, érméket osztott.

Hátmosás :)

Hagyományos disznóvágás, szalmával perzselés, pálinkázás. Minden, ami a székely ember kedvére való.

Kút-sztori

Mese az életről

Csodálatos időutazásban volt részem. Jóska bácsi, ahogyan Bétában mindenki ismeri, ismét csak Flórián Csaba barátomnak köszönhetően került a lencsevégre. Persze Csabának azért sokkal több mindent köszönhetek...
Jóska bácsi 92. évében van. Hihetetlen szerénység, egyszerűség jellemzi, nem csoda hogy nagyon nagyon szimpatikus lett. Befogadott a házába, hellyel kínált, és elmondásai alapján részese lehettem a történeteinek. Sok-sok oldalt meg lehetne tölteni meséivel, de nem erről akarok mesélni. Mesélnek a képek, gesztusok, tekintetek. Remélem...

Miből lesz a szalmakalap?

A bétai Róza nénit Csaba barátom kérte meg, hogy fotózhassuk. Csodálatos látvány a motollára feltekert szalmafonat sárga színe, az egyszerű, néha még bizony – érthető módon – szégyenlős ember kisugárzása. Mikor bekopogtunk, már izgatottan várt bennünket, mint kisgyerek az angyalt. Látszott rajta, zavarban van, pedig Csaba szomszédi alapon enyhítette a helyzetemet. Róza néni oda se figyelt, csak járt a keze, hol csipkés mintáról beszélt, amit a lányok kalapjára kötnek, hol pedig a sima fonatról mesélt nekünk...
Szinte egy órát mesélt, hangjában a meghatódottság, kedvesség, néha pedig az elmúlt nyolcvan év volt hallható.

Záróra