A bétai Róza nénit Csaba barátom kérte meg, hogy fotózhassuk. Csodálatos látvány a motollára feltekert szalmafonat sárga színe, az egyszerű, néha még bizony – érthető módon – szégyenlős ember kisugárzása. Mikor bekopogtunk, már izgatottan várt bennünket, mint kisgyerek az angyalt. Látszott rajta, zavarban van, pedig Csaba szomszédi alapon enyhítette a helyzetemet. Róza néni oda se figyelt, csak járt a keze, hol csipkés mintáról beszélt, amit a lányok kalapjára kötnek, hol pedig a sima fonatról mesélt nekünk...
Szinte egy órát mesélt, hangjában a meghatódottság, kedvesség, néha pedig az elmúlt nyolcvan év volt hallható.
2 megjegyzés:
Az első és a harmadik fotó tetszik nagyon!
Üdv
Nagyon jóó, nagyon aranyos:)
Megjegyzés küldése