Távolodóban
távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot
és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid
süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz
s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat
Kányádi Sándor, 1996
5 megjegyzés:
aszem ezt hivjak 'horse-eye lens'-nek
igen, ezt hívják ;)
Jó nagylátószög...
Tetszett a vers is.
Üdv
De jó! Ezt csak úgy elkaptad mint pillanatot, vagy pózoltak neked?
Köszike!
Erzsébet: pózolásról szó sincs, ugyanis éppen tett-vett a ló körül... Habár az már pózolás, hogy mondtam: csak egy pillanat...
Megjegyzés küldése