Mr. X

Flórián Csabával újból összeültünk. A szűkös sötétkamra melegében és zöldfényében cseverésztünk a régi idők filmes világáról, a Seagull, a szélesfilm kifejezetten jó tulajdonságairól. Csaba a kisgyerek örömével ugrott neki a nagyítógépnek, hogy megmutathassa nekem, mennyire is nagyítható a szélesfilm. Ragyogó szemmel, átszellemülten lestük, vártuk az eredményt a hívóban. Csodálatos dolgokba vezetett be újból. Amikor a felső malacos képet papíron nézegettük, kijelentette:
– Ha felfordítod, olyan mintha szaladva vinné a hátán az asztalt.
:)))

Seagull: az új játékszer

Mikor Balázs fiam hazaérkezett az oviból, második kérdése az volt, hogy sikerült filmet kapjak az új-régi gépbe?
– És hogy működik? Tetszik? – kérdezi tőlem belelkesülve.
– Majd ha előhívom, megmondom – szólok vissza elmosolyodva.
– Ezt is elő kell hívni? Óóóóó, akkor soká lesz az... – mondja lehangoltan.

Nemrégen beszeltük Flórián Csaba barátommal, milyen jó lenne kísérletezni egy 6x6-os géppel. Tudtuk, hogy a Foma-kirendeltségnél lehet filmet vásárolni. Csabának eszébe jutott, hogy valahol van neki egy Seagullja, amit szívesen kölcsönad. Én nem is haboztam, rendeltem filmet. Majd jelentkezem az eredménnyel :D.

Itt a kezem, hol a kezem...

For Eyes..., for Lips...

Élezőműhely Székelyudvarhelyen...

untitled

Jégvirágok itt.

Lyukkamerás síkok és Kreatív blogger-díj

A harmadik, háromlyukú kamera már tetszett, ahogyan dolgozik...

A háromszög alakú sem elvetnivaló...

A második azonban túl „fényérzékeny” lett, a papírnegatív fényt kapott...

Két napja bíbelődök, dolgozgatok. Készült két olyan lyukkamera, melyekre három-három lyukat hagytam. A harmadikról azért nem nyilatkozom, mert az nagyon „fényérzékenyre” sikeredett. A célom az volt, hogy egy fényérzékeny papírra három síkot rögzítsek. Valahol láttam ezt a módszert, kifejezetten tetszett, ahogy összeolvadnak, elgondolkodtatnak.

A háromszög alakú...

...és a kedvemrevaló...

Ugyanakkor ezzel szeretném megköszönni Viviennek,

hogy kreatív blogger-díjban részesített.. Természetesen még egyéb kötelezettségekkel is jár: ki kell rakjam a logót, és belinkeljem, akitől kaptam. Tovább kell adnom hét embernek. Kiknek is adhatnám. Hihetetlenül sok embernek kedvelem a munkáját, felsorolni sem tudom, hiszen csak néhányat említsek, Várday Béla, Hajdu Tamás, Orizatriz, Balogh Anita, Urbán Ádám, Baló Levi, Kaiser Ottó, Flórián Csaba, Antal Levente, Lomolitos, Szabó Szilárd, és még sorolhatnám (elnézést, hogy nem írtam ki mindenkit, akit kedvelek). Ők szerintem minden héten kapnak egy egy díjat.

Folytatom a kötelező részét, hét dolgot kell mondjak magamról, amelyet továbbra is fenntartok, eddig is ezt írtam:

1. A családomról kellene ódákat zengjek, mint a hollywoodi rivaldafényben a nagyok:) De a valóság az, hogy tényleg nekik köszönhetem, hogy nekifogtam komolyabban fényképezni.

2. Sok mindent megeszek, de a mákoslaskát(tésztát) utálom.

3. Viszont szeretem a sört - télen nyáron, nincs kritérium, a lényeg, finom sör legyen :).

4. Leszoktam a cigiről...

5. Azon kevés emberek közé tartozom, akik jól - legalábbis remélem - kijönnek az anyósukkal :D

6. Temperamentumom a következő: Istenem adj türelmet, mert ha erőt adsz, megütöm....

7. Nagyon szeretem a szép dolgokat, TELJESEN MINDEGY, ki készítette...