A ködbefúlt, dérlepte táj, ímé, mint poéták és képírók tematizálható világa, asszociációk sűrűje (mint a köd), az elmúlás és a magány hidege (mint a dér), és hát néha, höhöhö, kisördögi kaján villanások humora (mint a piros-kék toldozás az elhagyott kaliba oldalán). De azért én azt is látom, hogy - micsoda véletlen! (ugyan, dehogyis véletlen!) - nem ment el mindenki: mert épp a jelentés peremén, de még jól benne, ott repül szétterjesztett szárnnyal, ködben és hidegben is otthonos suhanással... a holló. Én azt mondanám, dolmányos varjú az, mert épp nagyon megtetszett a neve... Szerzőnk hangulatába viszont ma a holló károg bele, hogy "sohamár", de énnekem attól az ördögi színes betoldástól egész jókedvem támad: a ráismerés otthonos örömével üdvözlöm világunk e darabját, melyben poéták és képírók törhetetlenül (még akkor is, ha "sohamár") keresik és termelik az értelmet adó jelentéseket...
Egyszerűen csak hozzácsaptam hangulatnak a hollót, annak ellenére, hogy nem nehéz összefüggést keresni: a mindannyiunkban ott rejtőzködő „mesebeli vén madár” talán megadja a választ. De csak egyszerű érzés volt abban a pillanatban, amikor a ködben felfedeztem a toldozott-foldozot (lásd mai toldozott-foldozott, befolyásolt, tévédúsított érzelemvilágunkat) esztena üres épületét, háttérben a ködben rejtőző fasort, és bevártam a madarat (sajnos többen is voltak, de csak ezt sikerült elkapnom, mert fáztam :). Ja és igen: toldozott-foldozott, színes, és a miénk, akár a magyar narancs :D.
8 megjegyzés:
Jó nekik :)na de a marhaságot félretéve, nagyon jó kép és erőst tetszik, nekem nem jön bezzeg össze ilyen.Sohamár :(
Nagyon kell az a kis szín a viskó oldalán.
Ügyes munka, üdv.
B
Köszönöm szépen!
Szerintem is kiváló kép, ráadásul még villany sem volt amit esetleg le kellene oltani :).
:)) Nem de a vicc jutott eszembe erről: fúdd ki a dertát!!! :)). Köszike!
A ködbefúlt, dérlepte táj, ímé, mint poéták és képírók tematizálható világa, asszociációk sűrűje (mint a köd), az elmúlás és a magány hidege (mint a dér), és hát néha, höhöhö, kisördögi kaján villanások humora (mint a piros-kék toldozás az elhagyott kaliba oldalán).
De azért én azt is látom, hogy - micsoda véletlen! (ugyan, dehogyis véletlen!) - nem ment el mindenki: mert épp a jelentés peremén, de még jól benne, ott repül szétterjesztett szárnnyal, ködben és hidegben is otthonos suhanással... a holló. Én azt mondanám, dolmányos varjú az, mert épp nagyon megtetszett a neve... Szerzőnk hangulatába viszont ma a holló károg bele, hogy "sohamár", de énnekem attól az ördögi színes betoldástól egész jókedvem támad: a ráismerés otthonos örömével üdvözlöm világunk e darabját, melyben poéták és képírók törhetetlenül (még akkor is, ha "sohamár") keresik és termelik az értelmet adó jelentéseket...
Egyszerűen csak hozzácsaptam hangulatnak a hollót, annak ellenére, hogy nem nehéz összefüggést keresni: a mindannyiunkban ott rejtőzködő „mesebeli vén madár” talán megadja a választ. De csak egyszerű érzés volt abban a pillanatban, amikor a ködben felfedeztem a toldozott-foldozot (lásd mai toldozott-foldozott, befolyásolt, tévédúsított érzelemvilágunkat) esztena üres épületét, háttérben a ködben rejtőző fasort, és bevártam a madarat (sajnos többen is voltak, de csak ezt sikerült elkapnom, mert fáztam :). Ja és igen: toldozott-foldozott, színes, és a miénk, akár a magyar narancs :D.
Ez tényleg roppant hangulatos. Jó volt elnézegetni és belegondolni, hogy az esztena rozzant kunyhójában tavaszig már csak a hideg fog lakni...brrrr.
Megjegyzés küldése