"Amikor bölények járták a havast, és a nevük begyen volt, a Hargita hegyeit pedig Héthavasnak szólították... Fagyok havában járt az idő. A vár alatt bölények álltak mozdulatlanul. A térdig érő hóba süppedve olyanok voltak, mint lezuhant szikladarabok, amelyeket lassan betemet a tél. Hiába takarta bundájukat hófehér zuzmora, akadt rajtuk olyan kisebb árulkodó jel, amelyről név szerint megkülönböztette őket Odor, az öreg toronyőr. Ledobott egy koszorú szénát, és az öt szikladarab megmozdult. Először a bika rázta meg bozontos fejét, s a sárga napfényben sziporkázva porzott le róla a zuzmora. Álláról darabokra törve hulltak az apró jégcsapok, és kiszabadult bozontosan harangozó szakálla. Levegőbe szagolt, és miután békésnek ítélte a világot, ráérő óvatossággal közelített a száraz szénaköteghez..." (G.E. Héthavas)
Sajnos, nem olvastam a regényt, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Coelho is úgy került a sorba, hogy most ippeg őt olvasom, és ahogy másztunk a csontig hatoló hideg szélben, ez a gondolat jutott eszembe. :)
Nem is hallottam Gál Elemérről, pedig elég közeli időben és térben is :) Megvan valahol elektronyosan? Főleg hangosban érdekelne, mert ugyebár a Hargitán, a viharban, a buckák között bandukolva nem lehet olvasni, mert megbotlik az ember.
Én csak azért szomorkodok, mert az én gyerekkoromban még Udvarhely környékén pl. a Budvár alatti gyümölcsösben is voltak ilyen telek mint a fotóidon. Már évek óta én nem láttam ilyent csak a Hargitán és azt mondják a nagyokosok, hogy sajna ezentúl már nem is lesznek ilyen telek felénk, hanem csak kissé hidegebb, esős évszak lesz a tél... Addig is vigasztalódok ezekkel a szép téli zimankós fotóiddal.
Erzsike: pontosan nekem is ez jutott eszemben, amikor ott a fagyos időben álldogáltunk, és csodáltuk a természet különleges alkotásait. Még poénkodtam is, hogy télországban jártam. Grimpix: :D
7 megjegyzés:
"Amikor bölények járták a havast, és a nevük begyen volt, a Hargita hegyeit pedig Héthavasnak szólították...
Fagyok havában járt az idő.
A vár alatt bölények álltak mozdulatlanul.
A térdig érő hóba süppedve olyanok voltak, mint lezuhant szikladarabok, amelyeket lassan betemet a tél.
Hiába takarta bundájukat hófehér zuzmora, akadt rajtuk olyan kisebb árulkodó jel, amelyről név szerint megkülönböztette őket Odor, az öreg toronyőr.
Ledobott egy koszorú szénát, és az öt szikladarab megmozdult. Először a bika rázta meg bozontos fejét, s a sárga napfényben sziporkázva porzott le róla a zuzmora. Álláról darabokra törve hulltak az apró jégcsapok, és kiszabadult bozontosan harangozó szakálla. Levegőbe szagolt, és miután békésnek ítélte a világot, ráérő óvatossággal közelített a száraz szénaköteghez..."
(G.E. Héthavas)
Sajnos, nem olvastam a regényt, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Coelho is úgy került a sorba, hogy most ippeg őt olvasom, és ahogy másztunk a csontig hatoló hideg szélben, ez a gondolat jutott eszembe. :)
Nem is hallottam Gál Elemérről, pedig elég közeli időben és térben is :) Megvan valahol elektronyosan? Főleg hangosban érdekelne, mert ugyebár a Hargitán, a viharban, a buckák között bandukolva nem lehet olvasni, mert megbotlik az ember.
Szerintem kérdezd meg guglit, ő lehet, ha tudja a választ. :D
Perszeee :) kocka vagyok, azzal kezdtem :) Csak mivel az első oldalon nem találtam, azért kérdeztem, talán eldugottabb helyen bujkál.
Én csak azért szomorkodok, mert az én gyerekkoromban még Udvarhely környékén pl. a Budvár alatti gyümölcsösben is voltak ilyen telek mint a fotóidon. Már évek óta én nem láttam ilyent csak a Hargitán és azt mondják a nagyokosok, hogy sajna ezentúl már nem is lesznek ilyen telek felénk, hanem csak kissé hidegebb, esős évszak lesz a tél...
Addig is vigasztalódok ezekkel a szép téli zimankós fotóiddal.
Erzsike: pontosan nekem is ez jutott eszemben, amikor ott a fagyos időben álldogáltunk, és csodáltuk a természet különleges alkotásait. Még poénkodtam is, hogy télországban jártam.
Grimpix: :D
Megjegyzés küldése