Halászok a tengeren 2.

Újabb fordulóhoz értem a fekete-tengeri halászat-sorozatommal. A tengeri kirucc tulajdonképpen családi esemény, de nem hagyhattam ki Ilie halászatát (Pescărie la Ilie, Năvodari), ahol már barátként öleltük meg egymást Iliével, a főnökkel és Ivánnal, a lipovánnal. A parton éppen száradtak a hálók, mert – mint mondták – kihozták, hogy kiszedjék belőle a vízi növényzetet, a homokot. Tervezték bevinni a taliánhoz (cölöpös halászhely, ahová kifeszítik a halászhálókat), de a tenger morcossága miatt aznapról elhalasztották. Másnap délelőtt cseng a telefonom, Ilie bácsi hívott, hogy igyekezzek, mert indulnak a tengerre. Hagytam (sör)csapot-papot, és uccu neki, rohantam a parton a halászatig (szerencsére közel volt a szállásunk). Már javában készülődtek, a hálók a csónakban, és Ilie kapitányi kalapjában, határozott hangon indulásra utasított. A rendszámozott csónakok kopott kéksége, a tenger moraja, az evezők csattanása-spriccelése mind-mind ismerős volt már tavalyról, mégis nappal másképp csengett a  turista-zsivajtól. A helyszínre érve mindenki tudta a dolgát, eresztették a tengerbe a négy méteres hálókat, amiket a tizenegy méteres cölöpökre feszített sodronykötelekre erősítettek. Lépésről lépésre haladtak, módszeresen felkötözték, míg végül körbe nem kerülték a helyet. Én meg két csónak között ugráltam és fotóztam...

Másnap hajnalban ugyanolyan izgatottan ébredtem, mint amikor először mentem ki velük halászni. A kávét belőttem, koslattam, lestem az órát, mert háromnegyed ötkor van az indulás, nehogy véletlenül is lemaradjak. A hajnal éppen hasadt, a parti sétány napelemes utcalámpáiból már csak néhány világított, én meg andalogtam az éppen csak mocorgó tenger mellett. Még hamarabb is odaértem a kelleténél, volt időm szemrevételezni, ahogy a halászok felveszik a vízálló ruhákat, majd adnak nekem is egy vállig érő gumicsizmát. Nem éppen kényelmes, kifutóra való gönc, de kifejezetten hasznos, amikor a hálókból merik ki a halat, és minden csupa víz a csónakban. Elindulunk, négy evezős húzza, hátul kapitányi kalapjában Ilie irányítja a behemót csónakot. Kiérve itt is a rutin látszik, rövid idő alatt megtelik a csónak alja európai szardellával (hamsie), fattyúmakrélával (Stavrid), közben dobálják a nyílt vízre a medúzákat – rengeteg van belőlük –, de kerülnek ízletes feketeszájú gébek, rákok is. Napkeltére be is fejezik a halászatot, lassan elindulunk a part felé. Közben poénok csattanak, egymást szórakoztatják a halászok. A parton a halászat jónéhány macskája szinte sorban várja a csónakot, mindenik nyávogva rohan a ládákkal érkező halászok felé. Ivan szerint 22 macska van a telepen, fel is sorol nekem vagy tíz nevet, közben mosolyog, mert az összeset még nem keresztelte el. Persze vásárlóból, turistából sincs hiány, aki teheti segít fajok szerint szétválogatni a halakat is...

Közben a Năvodari-i móló mögött felkel a Nap, sárga fényében úszik minden és mindenki. Háttérben sirályvisítás hallatszik, mindannyian ki akarják venni részüket a tenger nyújtotta lehetőségből...

(Năvodari, 2018. augusztus 11-18.)