<<<... „vannak vidékek / ahol a népek / csöndben az ágak / jelekkel élnek (...)” (Vannak vidékek, Indián ének - 1982) ...>>>
<<<... „Kovakő /alapkő /malomkő /kockakő /epekő / vesekő / határkő /kazánkő / ékkő / kékkő / lúgkő /zsírkő / tűzkő /műkő / sírkő. (Kőkorszak - 1968)...>>>
<<<... „ a kövek beépíthetők / a kövek összezúzhatók / porrá őrölhetők” (Kőnyomat - 1988) ...>>>
<<<... de attól még a kő kő marad / a kőpor pedig megüli a légutakat / ránehezedik a tüdőkre (Kőnyomat - 1988) ...>>>
<<<... „a kövek bármikor felszínre kerülhetnek/ és akkor bizony mondom néktek // kő kövön nem marad (Kőnyomat - 1988) ...>>>
<<<... „nem hálálkodom / nem is kérdem / hogy őket miért / s engem miért nem” (Azt bünteti, akit szeret - 1990) ...>>>
<<<... „A tárgyak lassan fölveszik / vonásaink, szokásaink. / Hozzánk lényegül ágy és asztal, / bensőnket őrzi, kitapasztal.” (Tárgyak - 1967) ...>>>
Kányádi Sándor vers-részleteivel akarom ékesíteni a Nagygalambfalván készített képeket. Miért? Mert szeretem. Nekem mindig Sanyi bácsi marad, annak ellenére, hogy sosem találkoztunk személyesen. Csak lélekben követtem „rezdüléseit”, verseit. Amúgy érdekes dolgok is történnek velem, mióta Galambfalvára járogatok. Szinte minden kapcsolódik a faluhoz: emberek, ismerősök beszélnek a faluról. A minap például a kolleganőm kapott egy csomagot Déváról. Benne pedig egy 2008-as kiadású könyv: Kányádi Sándor: Jövendőmondás - válogatott versek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése