<<<... az agresszív ...>>>
<<<... a pihenő ...>>>
<<<... a durcás ...>>>
<<<... a mackós ...>>>
<<<... a szomorú ...>>>
<<<... a sóvárgó ...>>>
Tegnap este hívtak telefonon, hogy a vadőr szomszédomnál egy medvebocs van. Ma reggel korán keltem, hogy mielőtt elvinnék, készíthessek néhány fotót róla. A kis ketrecbe zárt - olyan háromhónaposnyi - medvebocs morogni, haragudni, kaparni kezdett, amiért megzavartam az amúgy is szokatlan, nyugalmas pillanatait.
A vadőr elmondása szerint a történet ott kezdődhetett, hogy a nagygalambfalvi Puszta, a cigánytelep (közel kétszász cigány él ott) környékén járhatott az anyamedve bocsaival, amikor kutyák megtámadhatták, és egyik bocsát elvesztette. Az ott lakók befogták, és jelentették a vadásztársulatnak. A vadőr hazavitte, tőle majd elszállítják a balánbányai medvemenhelyre, ahol felnevelik, és szabadon engedik…
Tehát láttam medvét :). Igaz nem a vadonban, nem nagyot, de aki a kicsi bocsot nem becsüli, nagyot sosem fog fényképezni.
És elmondhatom: medvebocs volt a szomszédom!
4 megjegyzés:
Amikor meglattam az elso kepeket mar akartam irni, h egyaltalan nem orulok az ilyen "szomszed" medveknek, biztos lattad a marefalvit, annak a szerencsetlennek is rettenetes sorsa lehetett. De a szoveget elolvasva mar mas a helyzet, orvendek hogy sikerult megmenteni, es kifejezoek a kepek is.
Igen, annak a fajtának én sem örülök, de ennek a bocsnak mázlija volt. Olyan emeberekhez került, akik törődnek a vadon életeivel. A vadőr például egy olyan természetszerető, hogy sokan tanulhatnának tőle. Jártuk ketten az erdőt-mezőt és azt kellett megállapítsam, hogy tiszteletben tartja azt...
Köszönöm, hogy megnézted!
nagyon szepecske.. es nagyon szomoru..
oldalakat tudnek irni az emberi felelotlensegerol amely ilyen szomoru tenyekhez vezet, de mar faradt vagyok hozza.. de annak orulok hogy vannak emberek akiket meg a termeszet mellett vannak es nem az emlitett marefalvi eset ismetlodik.
koszi a fotokat.
én köszönöm, hogy megnézted!
Megjegyzés küldése