Boldog új évet!

„Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Kereszt, bajuszpödrés, kalapemelés...

Utazás poladroid világába

Poladroid kísérletek. Hangulatukban
érdekes digitális módosítások,
egy egyszerű kis progival. Itt
pedig egy jó kis rajongótábora
van a digitális eljárásnak.

A pásztor türelme

Képeslap helyett

„Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngéd-séggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi 'célszerű', mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba.”

Márai Sándor - Jégvirág

Áldott karácsonyt mindenkinek!

Sci-fi

A Kalonda esti fényei...


Farkaslaka és Székelyudvarhely egy picikét másképp

Természetesen a feleségem vezetett, én meg játszadoztam :) miközben Szovátáról jöttünk Agyagfalva fele. A fiam meg horkolt a hátsó ülésen :)

Bambi a kiállításmegnyitón

Bambi, a tárlatkedvelő...


A Tanulók Házának Népi Zenekara


Mi is tapsoltunk (Balázs Ödön, én, P. Buzogány Árpád, Benyovszki Lajos, Czire Alpár és Teutsch Alpár. A fotót Flórián Csaba készítette)

Az 550 éves Székelykeresztúr egész évben ünnepelt. Ezalkalommal szerveztek májusban fotótábort a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal karöltve, hat meghívott fotóssal. Decemberre időzítették a fotótábor válogatott anyagának kiállítását a helyi Molnár István Múzeumban. Az eseményre december 13-án, Luca napján került sor. Egy különös eseménnyel egybekötve. A helyieknek ugyan nem nagy szám, de nekünk annál izgalmasabb volt Bambi, az őzike jelenléte a kiállításon. Tudni kell róla, hogy árvaként került a múzeumhoz, és ott felkarolták. Az eseményen a Tanulók Háza Népi Zenekara is egy rövid előadást tartott, valamint helyieknek a szovátai Sánta Csaba által tervezett emlékérmek átadására is sor került. Köszöntőbeszédet Benyovszki Lajos mondott, majd P. Buzogány Árpád méltatta a kiállítást, utána Rafai Emil polgármester értékelt, érméket osztott.

Hátmosás :)

Hagyományos disznóvágás, szalmával perzselés, pálinkázás. Minden, ami a székely ember kedvére való.

Kút-sztori

Mese az életről

Csodálatos időutazásban volt részem. Jóska bácsi, ahogyan Bétában mindenki ismeri, ismét csak Flórián Csaba barátomnak köszönhetően került a lencsevégre. Persze Csabának azért sokkal több mindent köszönhetek...
Jóska bácsi 92. évében van. Hihetetlen szerénység, egyszerűség jellemzi, nem csoda hogy nagyon nagyon szimpatikus lett. Befogadott a házába, hellyel kínált, és elmondásai alapján részese lehettem a történeteinek. Sok-sok oldalt meg lehetne tölteni meséivel, de nem erről akarok mesélni. Mesélnek a képek, gesztusok, tekintetek. Remélem...

Miből lesz a szalmakalap?

A bétai Róza nénit Csaba barátom kérte meg, hogy fotózhassuk. Csodálatos látvány a motollára feltekert szalmafonat sárga színe, az egyszerű, néha még bizony – érthető módon – szégyenlős ember kisugárzása. Mikor bekopogtunk, már izgatottan várt bennünket, mint kisgyerek az angyalt. Látszott rajta, zavarban van, pedig Csaba szomszédi alapon enyhítette a helyzetemet. Róza néni oda se figyelt, csak járt a keze, hol csipkés mintáról beszélt, amit a lányok kalapjára kötnek, hol pedig a sima fonatról mesélt nekünk...
Szinte egy órát mesélt, hangjában a meghatódottság, kedvesség, néha pedig az elmúlt nyolcvan év volt hallható.

Záróra

Itatás

Egy kertben, a lapos, hosszú pillantású szürke ég alatt láttam meg, amint odament jószágához egy vödör vízzel. Érezni lehetett, kölcsönös tisztelettel vannak egymás iránt. Az egyik igás, a másik meg még igásabb. (Saját sorsuk felett amúgy sem döntenek.) Hangulatomhoz remekül illeszkedett Kányádi Sándor Fától fáig című versének egyik strófája:

Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
"Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra"

* * *

Jól eljöttem, gondoltam... Messze a könyöklésektől duzzasztott válságos világtól...

* * *

Ők - a ló és gazdája - pedig könyörtelenül kitartanak egymás mellett.

Háztáji...

Kerítésen innen és túl

Hétközben nagyon nagyon kevés időm van, hogy kézbe vegyem a fényképezőgépet, de ma egy órácskát kiugrottam a „kertfölé” - ahogyan apósomék mondják. Semmi extra, egyszerű kísérlet, a „limitált kiadású :D” a Canon EOS 450 D-vel.

Bújócska

Ködös idők jártak, én is szerencsét próbáltam :)

Megérkezett....

Megérkezett a SPER által hirdetett fotópályázat nyereménye. Egy roma kézműves „tuningolta” ilyenre. Nekem tetszik az egyedi hangulata. És nem zavar a fényképezésben. :) Nem úgy, mint ezen a pályázaton, amit 2009. január 5-én nyertem... Azóta sem magyar közszolgálati televízió, sem nyeremény. (Most olvastam, a figyelo.ro-sok beszámoltak többek között „rólam” az m2 Átjáró című műsorában.:)

Köd utánam...

Vízőr

Járvány idején a kézmosás falun is kötelező, de a kert végéből hogyan jussak a kézmosóig?

Vidéki focipálya

Romák előítélet nélkül

Romák előítélet nélkül címmel hirdetett fotópályázatot a S. P. E. R. (Stop Prejudecăţilor despre Etnia Romă) szervezet. Próbálkoztam Sándor bácsi fotójával, amit a nagygalambfalva melletti romatelepen készítettem. Az első forduló szavazásos alapon működött (nagyon köszönöm mindenkinek), majd a szervezők utolsóként betették a képemet. A zsűri - Alex Gâlmeanu, Nicolae Burcă (Gin), Nicu Ilfoveanu, valamint a szervezők - úgy döntött, hogy ebből a tízből az enyém jön ki győztesként. Nekik is köszönöm!

Rokonok

Családfa, családkép. Első játékos találkozás a múlt és jelen között. Az agyagfalvi régi felvételek begyűjtése után próbálom elkészíteni a jelent. Azokkal az emberekkel, akik valamilyen rokoni kapcsolatban állnak a képen szereplő személyekkel. Sok fényképet kaptam, múlt század elejétől a közepéig, sőt olyat is, amelyiken már nincs nagyon közeli ág, csak távoli rokonok. Érdekes feltérképezésre készülök. Nem zavar a fotók életlenségének, szerkesztésének problémája, és nem zavar ha dőlnek a képek. Attól életszerűek...

Az első képen Balázs fiam nagyapja látható. Apósom 1942 tájékán egy molnár család tagjaként annyi éves volt, mint a fiam ma. Mindketten a nagyapjuk kezét fogják...És mindkét nagyapát Boldizsárnak hívják...

________________________
A képre kattintva nagyobb lesz :)

Bandukolva

<<<... ...>>>

Képválogatás közben fedeztem fel. Megkedveltem...

Fénykeresés

<<<... ...>>>

Elindulni, fényt keresni, ragyogást lesni szép dolog. De néha el kell húzni a sötétítőt. Csak úgy, magunkért...

Évek

A néni a szüretibálozókat figyelte. Feltűnt, ahogy az ablakból/magasból szemléli a fiatalokat. Mosolygott. A falon, a vakablakon az idő nyomai jelezték: hosszú évek teltek el. Életdúsak, szomorkásak és vidámak. A helyzet egyetlen pillanattá sűríti a percet, a mindennapokból kitörve ábrázolja az időt.

Az elmúlás színei

<<<... ...>>>

<<<... Temető, 2009. november 1. ...>>>

Otthonok

..:..


..:..

Visszahúz a szívem. Egyszerűséget és meghittséget keresni abban a faluban, ahol néhány napot eltöltöttem. Remek, mondhatnám, időutazás volt. És tanulságos. Igaz, néha bezáródnak a kapuk. Nehéz megnyitni őket.

__________________________________________________
Jónéhány papírképet készíttettem, most már postázom őket.

Új tervek - felhívásszerű

Agyagfalva címen új blogot indítottam, ahová csakis a faluban készült fotókat tervezem elhelyezni. Az ötlet lényegében onnan származik, hogy nekifogtam, régi, 1900-as évek elejétől 1940-es évig terjedő, a faluban készült fotográfiák begyűjtéséhez, ami egyben egy megvalósítható ötlet része is (erről később). Csakhogy mindig van, és ezért kéréssel fordulok azok fele, akik valamilyen formában segíteni tudnak, ha találnak ezidőtájt Agyagfalván!!!! készített fotográfiákat, kérem jelezzék, vagy juttassák el hozzám.