<<<... az erdő felé Albert bácsi éppen pihent a hídon. Kezében néhány szál margaréta... csodálatos látvány volt ...>>>
<<<... fentről Agyagfalva is másképp mutat ...>>>
<<<... a „segédem” ...>>>
<<<... margerétás mező ugyan nem volt ...>>>
<<<... de találtunk belőle néhány példányt ...>>>
Otthoni munkálkodások, szénarakások és egyebek után a fiammal elindultunk a most készülő, erdőn átvezető muzsnai úton, hogy margarétás mezőt keressünk. Kikapcsolódni akartunk az erdő alatt, ahogyan ez a kánikulának
megfelelően illik. Mindent megér egy kora délután, amikor csupán a tücskök-bogarak hangja kísér utadon, amikor csak a fiaddal vagy elfoglalva, aki büszkén hozza utánad az állványt, majd le-le hajolva úgy tesz, mintha fényképezne. Ezek a röpke néhány órák felerősítik bennem azt, amit bárhol nem kaphatok meg: én, „másolatom” meg a természet eggyé tartozunk…
2 megjegyzés:
Mindig is szerettem volna egy kepet Albert bacsirol, amikor tehettem orak hosszat neztem az oreget amint gyalulta a fenyofat.
Köszönöm, hogy megnézted! Bizonyára sok ismerős arcot fogsz látni, ha ennyire ismered a falut!
Megjegyzés küldése