...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
Folyamatosan harcban, kiegyezésben, újabb összecsapásban állok a fénnyel és árnyékkal. Nélkülük nem tudom megfogalmazni azt, amire gondoloni szeretnék, nélkülük nem is akarom megpillantani a lehetőséget. Irányítanak, hangulatokat fejeznek ki és befolyásolják az én életérzésemet is - ahogyan a másokét is. A tél messzeröpít és egyszerűsít. Világos és sötét foltjai arra késztetnek, hogy a színlátást elhagyva csakis fekete-fehérben gondolkodjak. Ilyenkor, egy hosszú-hosszú séta közben mindig érzem, lecsendesednek bennem a harcok, dühök, ingerek. A tüdőm megtelik a hideg téli levegővel, érzem, hogy kiszöktem az oxigéndús világba, ahol másként kell látni, érezni és gondolkodni. Főleg fényeket keresni... Mert ez mindenkiben felragyog, csak meg kell lássa... Mert: „Aki tiszta fény,/ s a világossághoz folyton visszatér, / nem éri veszély: az állandóságban él.” (Lao-Ce: TAO TE KING, Az Út és Erény könyve,
Weöres Sándor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése