...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
...:::...
Mert a házak is szent helyek. A csend, a béke és a nyugalom apró kis zugait rejtik magukban. A külső nem sokat számít, benne élni kell. Megélni az életet. Emlékszem, mikor megvettük a házat, úgy terveztük, hogy az egészben éljünk. Ne óriási legyen, hanem lakható. Mindenkinek legyen egy sarka, ahová elhúzodik, és megteremti a lehetőséget, hogy a béke megtalálja őt is.
Balázs, a fiam is szereti a szobáját, és ha nem tudunk sokat folgalkozni vele, bemegy, és akkor is igen, mikor megszidódik néhány csínytevésért. Az az ő szobája, sarka és élettere...
Ugyanígy lehetnek azok az emberek is, kiknek a házuk öreg ugyan, de megélni lehet benne az életet, azt az életet, amit már ősapja is megélt benne. Gyermekként látta, miként ültetik el azt a csemetét, mely mára már dús lombú fává változott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése